Albert Ági tegnap felhívott, hogy ma menjek át hozzájuk, szóval valamikor a nagyon közeli jövőben - mindjárt - nézek egy buszt. Igazából semmi kedvem kimozdulni. Esik, hideg van, az ilyen napok tipikusan azok a napok, amikor az ember beássa magát a takaró alá egy bögre forró teával, nosztalgikus számokat hallgat vagy Star Treket néz és egy kicsit elbújuk a világ elől. Ehelyett most lélekben felkészítem magam három party Micimackós társasjátékra Lucával és hogy kilencszer meghallgatom a beszélő pocakú szörny dalát Emmával. Legalább a focizás alól fel vagyok mentve esős időben, mert még a legnagyobb jóindulattal sem tudok focizni.
Tegnap, miután az ötórai kelés eredményeként visszaaludtam és egykor keltem, lementem cigizni. Ahogy kinn ültem és próbáltam valami értelmes gondolatot megszülni, Ági kidugta a fejét az ajtón és megkérdezte, hogy kijöhet-e. Mondom persze. Azt mondta nem akarja a bocsánatkérésemet csak így szó nélkül hagyni és reméli, hogy tudom, hogy nem haragudtak rám, csak csalódtak. Hát nem, ezt így valahogy nem sejtettem, hogy nem haragudtak rám és nem vagyok meggyőződve az állítás igazáról. Azt is mondta, hogy nem szeretné, ha a maradék két hétben bujkálnék előlük és csak cigizni járnék le. Mondtam, hogy ez a mai napra kivételesen nem érvényes, mert aludtam. Jól kiröhögött, hogy miért nem feküdtem le időben, aztán kiröhögött, mikor elmondtam, hogy miért, de így legalább kicsit oldódott hangulat. Aztán este bejött a szobámba, hogy pakolászott és talált néhány szemfestéket a cuccai között, de ő nem használ ilyeneket, ezért inkább nekem adja. Egy picit meg voltam lepődve, de most azok a színek vannak rajtam.
Tegnap a Star Trek portalos cseten megint feljött a találkozó témája, május 23-án lesz valahol Budapesten. Igazából nagyon várom (és nagyon szeretném, hogy valaki eljöjjön, aki tegnap nem tűnt túl biztosnak ebben a dologban), de nagyon fura lesz élőben látni ezeket az embereket. Majd megpróbálom nem az első találkozás alkalmával nagyon leinni magam, hogy valami normális kép maradjon meg bennük rólam. Oké, ez amúgy se fog menni :)
Tegnap, miután az ötórai kelés eredményeként visszaaludtam és egykor keltem, lementem cigizni. Ahogy kinn ültem és próbáltam valami értelmes gondolatot megszülni, Ági kidugta a fejét az ajtón és megkérdezte, hogy kijöhet-e. Mondom persze. Azt mondta nem akarja a bocsánatkérésemet csak így szó nélkül hagyni és reméli, hogy tudom, hogy nem haragudtak rám, csak csalódtak. Hát nem, ezt így valahogy nem sejtettem, hogy nem haragudtak rám és nem vagyok meggyőződve az állítás igazáról. Azt is mondta, hogy nem szeretné, ha a maradék két hétben bujkálnék előlük és csak cigizni járnék le. Mondtam, hogy ez a mai napra kivételesen nem érvényes, mert aludtam. Jól kiröhögött, hogy miért nem feküdtem le időben, aztán kiröhögött, mikor elmondtam, hogy miért, de így legalább kicsit oldódott hangulat. Aztán este bejött a szobámba, hogy pakolászott és talált néhány szemfestéket a cuccai között, de ő nem használ ilyeneket, ezért inkább nekem adja. Egy picit meg voltam lepődve, de most azok a színek vannak rajtam.
Tegnap a Star Trek portalos cseten megint feljött a találkozó témája, május 23-án lesz valahol Budapesten. Igazából nagyon várom (és nagyon szeretném, hogy valaki eljöjjön, aki tegnap nem tűnt túl biztosnak ebben a dologban), de nagyon fura lesz élőben látni ezeket az embereket. Majd megpróbálom nem az első találkozás alkalmával nagyon leinni magam, hogy valami normális kép maradjon meg bennük rólam. Oké, ez amúgy se fog menni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése