Sokáig lamentáltam, hogy legyen-e süti vagy ne legyen. Elvégre Amszterdam meg minden. De aztán úgy voltam vele, hogy amúgy is egész nap rohangáltunk, ehhez meg time és chill kéne, máskülönben nincs értelme, úgyhogy ez végül egy józan látogatás lett.
Aznap reggelire frissen sült sajtos-sonkás croissant-t kaptunk málnás smoothie-val. Igen. Újabb gasztronómiai orgazmusunk volt. Annyi kikötése volt Editnek, hogy reggel kilencre már a reggelizőasztalnál üljünk, mert ezt nem szabad hagyni kihűlni. Ezek után nem volt könnyű útra kelni, vagy úgy bármit is csinálni, de Edit a kezünkbe nyomott egy kupont, hogy ezzel féláron tudunk sétahajókázni. Szóval 32 euro helyett 16-ért. Ez azért így elég király volt. A hajóút egy órás volt, vicceskedő kapitánnyal, még viccesebb holland asztaltársakkal (az egyik pasit megkértük, hogy csináljon rólunk egy fotót, ő pedig megajándékozott mindek egy grátisz selfievel is magáról). Nem sűrűn járok ilyen hajós programokra, mert lehúzásnak és feleslegesnek érzem, de Amszterdam csatornáin teljesen más volt a helyzet. És megtanultam, hogy Editre hallgatni kell.
Ezután elsétáltunk a piros lámpás negyedbe, ahol Geri javaslatára betértünk a Museum of Prostitutionbe és egy szex shopba, előbbiben vettem egy képeslapot egy rektáboros feladathoz, utóbbiban meg vettünk néhány pólót, az eladó srác meg vicceskedett velem egy sort és adott ajándékba egy rózsaszín, fasz formájú nyalókát és hozzáfűzte, hogy "And don't forget to lick the balls."
Továbbsétálva bevetettük magunkat az amszterdami virágpiacra, ahol beütött a délutáni koffein hiányos állapotom, úgyhogy megálljt parancsoltam és öt perccel később egy cappuccino és egy holland gofri boldog tulajdonosaként folytattam a nézelődést (ez két vékonyra sütött mézeskalács ízű ostyaszeletből áll, amit karamelles sziruppal ragasztanak össze). Itt Geri a Keukenhofban vásárolt 10 db tulipánhagyma mellé vett még ötvenet. Mázli, hogy lájtosan pakoltam a bőröndömet.
Ezután vissza a vasútállomásra, tovább Utrecht felé, mert Miklós meginvitált minket egy sörözésre. Mielőtt felszálltunk a vonatra, még megírtuk neki, hogy ha lehet, akkor valahol kajálnánk is egyet, amiből az lett, hogy Yolandával (a menyasszonyával) elvittek minket egy autentikus kínai étterembe, ahol kínaiul volt az étlap és Yolanda kínaiul rendelt. Mondanom sem kell, ennek a kínai kajának semmi köze nem volt ahhoz, amit itthon lehet kapni a gyorskajáldákban. Az itthoni kínai kajákat túlmagyarosítják, minden nagyon sós és olajos és hagymás. Ezeknél az ételeknél hagyták, hogy az alapanyagok önnön pompájukban dominálhassanak. Nekem nagyon bejött. Teli gyomorral már közelebbről kerülgetett minket a sör gondolata, de előbb még megtekintettük Utrecht történelmi belvárosát (azt a három utcányi területet), nagyon kis hangulatos volt, de a pont az i-re mégis csak akkor került fel, amikor betértünk egy templomépületből átalakított kocsmába. Iszonyatosan sokan voltak bent és nagyon eleven volt a hangulat, a látvány pedig fantasztikus. Az orgonát meghagyták, a sötèt fa bútorok pedig tökéletesen beleillettek a képbe, és a világítás meg az egekig nyúló mennyezet valahogy sejtelmessé tették az egészet. Én valami helyi barnasört ittam, Geri búzát, aztán tíz óra fele hulla fáradtan elindultunk a vasútállomásra.
Itt ért minket az ötnapos ott tartózkodásunk talán legszürreálisabb élménye: az utrechti pályaudvaron állt egy zongora, amit gyerekek vettek körül, és egy tízéves forma kislány játszott rajta, nem szarul. Ezt hallgatgattuk, amíg elszívtuk a ciginket, aztán haza, lábujjhegyen fel a szobánkba és ájulás. Olyan jókat aludtam ezalatt a pár nap alatt. Nyilván volt némi köze az egész napos rohangáláshoz, a friss levegőhöz, és a kiegyensúlyozott táplálkozáshoz.
Ezután elsétáltunk a piros lámpás negyedbe, ahol Geri javaslatára betértünk a Museum of Prostitutionbe és egy szex shopba, előbbiben vettem egy képeslapot egy rektáboros feladathoz, utóbbiban meg vettünk néhány pólót, az eladó srác meg vicceskedett velem egy sort és adott ajándékba egy rózsaszín, fasz formájú nyalókát és hozzáfűzte, hogy "And don't forget to lick the balls."
Továbbsétálva bevetettük magunkat az amszterdami virágpiacra, ahol beütött a délutáni koffein hiányos állapotom, úgyhogy megálljt parancsoltam és öt perccel később egy cappuccino és egy holland gofri boldog tulajdonosaként folytattam a nézelődést (ez két vékonyra sütött mézeskalács ízű ostyaszeletből áll, amit karamelles sziruppal ragasztanak össze). Itt Geri a Keukenhofban vásárolt 10 db tulipánhagyma mellé vett még ötvenet. Mázli, hogy lájtosan pakoltam a bőröndömet.
Ezután vissza a vasútállomásra, tovább Utrecht felé, mert Miklós meginvitált minket egy sörözésre. Mielőtt felszálltunk a vonatra, még megírtuk neki, hogy ha lehet, akkor valahol kajálnánk is egyet, amiből az lett, hogy Yolandával (a menyasszonyával) elvittek minket egy autentikus kínai étterembe, ahol kínaiul volt az étlap és Yolanda kínaiul rendelt. Mondanom sem kell, ennek a kínai kajának semmi köze nem volt ahhoz, amit itthon lehet kapni a gyorskajáldákban. Az itthoni kínai kajákat túlmagyarosítják, minden nagyon sós és olajos és hagymás. Ezeknél az ételeknél hagyták, hogy az alapanyagok önnön pompájukban dominálhassanak. Nekem nagyon bejött. Teli gyomorral már közelebbről kerülgetett minket a sör gondolata, de előbb még megtekintettük Utrecht történelmi belvárosát (azt a három utcányi területet), nagyon kis hangulatos volt, de a pont az i-re mégis csak akkor került fel, amikor betértünk egy templomépületből átalakított kocsmába. Iszonyatosan sokan voltak bent és nagyon eleven volt a hangulat, a látvány pedig fantasztikus. Az orgonát meghagyták, a sötèt fa bútorok pedig tökéletesen beleillettek a képbe, és a világítás meg az egekig nyúló mennyezet valahogy sejtelmessé tették az egészet. Én valami helyi barnasört ittam, Geri búzát, aztán tíz óra fele hulla fáradtan elindultunk a vasútállomásra.
Itt ért minket az ötnapos ott tartózkodásunk talán legszürreálisabb élménye: az utrechti pályaudvaron állt egy zongora, amit gyerekek vettek körül, és egy tízéves forma kislány játszott rajta, nem szarul. Ezt hallgatgattuk, amíg elszívtuk a ciginket, aztán haza, lábujjhegyen fel a szobánkba és ájulás. Olyan jókat aludtam ezalatt a pár nap alatt. Nyilván volt némi köze az egész napos rohangáláshoz, a friss levegőhöz, és a kiegyensúlyozott táplálkozáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése