Emberkísérlet! Az egyik női hírportálon olvastam egy cikket arról, hogy az oldal egyik szerkesztője, aki amúgy imádja a kávét, kipróbálta, milyen az, ha öt napon át nem nyúl az éltető italhoz. Ő helyette zöld turmixot ivott minden reggel, de én csak arra kaptam ihletet, hogy kipróbáljam a kávé megvonást, a turmixra nem. Amúgy is sokan baszkuráltak már (de valami hihetetlenül sokan), hogy biztos a túl sok kávétól nem tudok aludni, biztos a kávé miatt fáj a fejem, amúgy is ártalmas, meg úgy egyébként is. Hát most majd kiderül, mit vált ki nálam a dolog, a kávéval egyetemben az egyéb koffein tartalmú italokat is mellőzni fogom a teljesség kedvéért (fekete és zöld tea, kóla, energiaital). Hogy valóban sok kávét iszom-e, az relatív, a napi 1 az garantált, de inkább 2-3 az átlagos, és ha igazán szörnyű napom van, akkor 4-5, de az ötödiknél már én is szoktam érezni, hogy túlzás. Egyes cikkek szerint 2-3 hét kellene ahhoz, hogy a koffein tolerancia teljesen elmúljon, de nem vagyok biztos benne, hogy tudnám csinálni ilyen hosszú ideig, úgyhogy első körben az egy hetet tűztem ki célul magamnak (bár pont az eleje a legnehezebb). Félreértés ne essék, eszem ágában sincs egy életre lemondani a kávéról, csupán kíváncsi vagyok, idéz-e elő változást a hiánya.
 |
| This is Melbourne Too © |
Nem indult jól a kezdés, mert elaludtam reggel. Jó, nem durván, de 40 percem volt elkészülni. Általában egy óra az elkészülési időm, de tény, hogy ebből 20 perc azzal szokott elmenni, hogy ülök az ágy szélén, kávézok, és válaszolgatok az éjjel érkezett üzenetekre. Ezt a lépést most kihagytam és nagyjából össze is tudtam szedni magam (hajat vasalni már nem volt időm). Időnként elkapott az inger, hogy a máskor az éjjeliszekrényen álló kávésbögre után nyúljak, de mivel sietnem kellett, nem volt időm azon elmélkedni, hogy mennyire hiányzik a kávé. Más esetben ha elalszom, akkor a fél órával későbbi vonattal megyek, de ma muszáj volt elérnem a 08:10-est, mert arra szállt fel anya is Kelenföldön, aki amúgy tegnap éjjel jött haza Berlinből és egy barátnőjénél aludt. Talán ez volt az első pont, ahol éreztem, hogy ehhez nekem kávé kell, mert máskor ugye egyedül teszem meg ezt az utat, zenét hallgatok, élvezem a napsütést, és úszom a gondolataimban, most viszont beszéltek hozzám és nekem reagálnom kellett, ami valószínűleg kávéval is nehéz lett volna, de így kifejezetten fájt.
Az első valódi tünet, amit tapasztaltam, az a farkaséhség volt, mert nem töltötte ki a gyomromat a meleg tejes kávé, hanem két korty vizet ittam indulás előtt, úgyhogy be kellett ugranom az érdi Sparba egy péksütiért, pedig máskor nem jelent gondot, hogy akár 11-12 fele reggelizzek. A másik - egyébként tipikusnak mondható - tünet a fejfájás, ezt próbálom egy csomó vízzel ellensúlyozni. Ezen kívül szünet nélkül ásítozok és határozottan ingerlékenyebb vagyok az emberekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése