Eszembe jutott még pár fontos dolog. Fontos... inkább csak említésre méltó. Ági kapott quality inspector melót a DHL-nél, holnap kezd, nyolc hét biztos, aztán meglátják, a fizetés 9.50 euro/hour, szóval már nem minimálbér. Ha ez a balhé előtt történik, iszonyatosan örültem volna neki. Most is örülök, csak nem annyira, mint amennyire tudom, hogy örülnék, ha ugyanannyira jóban lennénk. A másik, hogy két napja volt itt a landlord a lakbérért, tisztáztuk a kiköltözésem és hogy a többiek egy százassal kevesebbet fognak fizetni. Sajnos úgy tűnik, hogy a nevem marad a szerződésben és ez egy kicsit zavar... Valamint drága landlordunk hazudott egy-két dologban, de mint a vízfolyás, szóval komolyan remélem, hogy nem lesz balhé a dologból később. Azt hiszem ezzel úgy mindent elintéztem itt, most már tényleg csak a várakozás van hátra és a napok egyre lassabban telnek. Ez valahol persze jó, mert nagyon tartok attól, hogy sokkal többet várok a hazamenetelemtől, mint amennyit kapni fogok. Ez megint csak a gyerek és a fal problémája, túlságosan beleélem magam, hogy minden tökéletes lesz és megint csalódni fogok. Bár azért az egyért hálás vagyok a Sorsnak, hogy a remény az kapaszkodó gondolat, ami sokáig nem volt. Annál rosszabb pedig kevés dolog van, mint amikor az ember úgy fekszik le aludni, hogy nem tudja, mit reméljen a holnaptól, hogy mit várjon, miben bízzon. Vagy legalább hogy mitől féljen, mert akkor remélheti, hogy nem úgy lesz. Szóval most van mibe kapaszkodnom, csak mintha kezdene köddé válni ez a dolog. Ma lesz még egy komoly beszélgetésem a Sorssal elalvás előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése