Fura nap

Ez a délelőtt nemes egyszerűséggel fura. Szándékomban állt megint ötkor felkelni Robiékkal együtt, be is állítottam este a telefonomon az ébresztőt, aztán arra ébredtem, hogy olyan furán nagyon világos van. Az ébresztő ki volt kapcsolva, de egyszerűen nem emlékszem, hogy kikapcsoltam volna. Mondjuk ilyen már előfordult párszor, sőt olyanok is, hogy ha alvás közben hív fel valaki, akkor arra még jó eséllyel emlékszem, hogy beszéltünk, de hogy miről, az már teljes homály. Ugyanígy van ez azokkal az sms-ekkel, amiket éjszaka kapok meg és olvasok el, volt már, hogy még arra sem emlékeztem, hogy kaptam egyet, teljesen más okból nyitottam meg a bejövő üzenetek mappát és vettem észre... Még jó, hogy nem volt fontos. Aztán egy időben minden reggel lecsekkoltam, hogy nem kaptam-e üzenetet az éjszaka folyamán, amire nem emlékszem. Nem tudom, hogy ez most azért van-e, mert ennyire mélyen sikerült aludnom, hát jó lenne. Tény, hogy nincs is az a szokásos ébredés utáni kupánvágott érzésem.
Miközben ment egy clip a TV-ben (egész pontosan a Kings of Leon - Use Somebody) és buzeráltam a gépet és vártam, hogy kihűljön a teám, hirtelen nagyon erős deja vu érzésem támadt. Van aki szerint a deja vu-nek a reinkarnációhoz van köze, de én már előző életemben sem hittem benne. A legelfogadottabb elmélet szerint "az okozza, hogy az egyik szemből néhány ezredmásodperccel előbb érkezik a látott kép az agyba, mint a másikból". Tehát csak pillanatnyi elmezavar.
A harmadik mai fura érzés nem ennyire kézzelfogható... A dolgok olyan tompák és csöndesek. Mint valami vihar utáni csend. Olyan, mintha másnapos lennék, de az összes fizikai tünet nélkül, csak az agyam másnapos. Mintha tegnap tomboltam volna, pedig csak az agyam tombolt, nem is tudtam elaludni tegnap hosszú ideig, csak kattogtam és rohangáltak a gondolatok a fejemben, mint ahogy most is, és valami rettentően idegesítő, hogy nem tudok olyan gyorsan gépelni, ahogy a gondolatok jönnek, pedig olyan jó lenne, ha kiszabadulnának belőlem. Nem akarja valaki elcserélni őket? Egy napig szívesen birtokolnám valaki más gondolatait.
Visszatérve a földre, senki sincs itthon rajtam kívül, Peti gondolom elvitte Ágit dolgozni, ami fenn van valahol Dublin északi részén. Peti ugye nemrég elvesztette az állását a HP-nál, hamarabb elküldték, minthogy lejárt volna a szerződése, de hát recesszió van kérem. Azóta nem igazán töri magát, hogy munkát találjon, persze megteheti, mert van félretett pénze, de Ildit egy kicsit zavarja a dolog, mert nem tudja megérteni Peti gondolkodásmódját. Én belátom mindkettejük igazát a dologban, de egyszerűen úgy vagyok vele, hogy ez az ő dolga, ha ő most nem akar dolgozni, ne tegye, hadd ne aggódjak már ezen is. Azt viszont egyre inkább érzem, hogy ha elmegyek, ők négyen viszonylag hamar szét fognak költözni. Ági és Peti jóformán teljesen kivonták magukat az itthoni társadalmi élet alól, hogy kettesben legyenek, ami szép meg jó, csakhogy nem oldja meg azokat a problémákat, amikről Ági mesélt nekem korábban kettejükről. Ildi és Robi meg valamiért görcsösen ragaszkodnak a társaságomhoz, folyton kérik, hogy töltsek több időt lenn a nappaliban, beszélgessünk... Robi még azzal is megbízott, hogy péntekig álmodjam meg a lottószámokat, mert 100 millió eurot lehet nyerni, és mivel én úgyis befolyásolom a dobókockát, az időjárást és az embereket (szerinte!), a lottószámok már igazán nem jelenthetnek problémát. Mondjuk amilyen fura dolgokat művelek néha, akár még menne is, de elvi problémáim vannak a lottóval, és amíg valaki nem győz meg az ellenkezőjéről, nem fogom megálmodni a számokat... Na tessék, a bejegyzéstől teljesen függetlenül apám msn-en közölte, hogy "Boszorkányok márpedig igenis vannak..." és igen, rám értette. Össze kéne ereszteni Robival. Bár az úgyis meglesz, ha apa kijön negyedikén.
Na jó. Kaja.