Nem is tudom, azt hittem... nem tudom mit hittem. Inkább hinni akartam, hogy már nem kezelnek gyerekként, hogy már letettem az asztalra annyit, hogy egy téves megszólalásomra ne kezdjen három ember kiabálni velem és - ami a legjobban zavar - kioktatni. Ráadásul egy olyan dologban, amiben végül igazam volt, de nem is ez a lényeg. A tinédzserekre mondják, hogy mindegyik azt hiszi, egyedül ő gondolkodik és ő látja tisztán a dolgokat, ezt semmilyen mértékben sem tagadom, de annyit hozzátennék, hogy ezt felnőtt korukra se növik ki. Komolyan azon csodálkozom, hogy nem küldtek a szobámba és tiltottak el a géptől. Tudom, érzem ezt a nyomorult feszültséget a levegőben, tudom és mondják, hogy hiányozni fogok nekik, de hogy mindezt így vezessék le? Vagy tényleg én lennék annyira rossz ember, hogy jogosan akadnak ki mindenen? Szeretném hinni, hogy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése