Kedd délután/este már nem is voltam annyira szarul, mondjuk az nem is az az időszak, amikor a kávéim túlnyomó többségét fogyasztom. Lefekvéskor ájulásszerű állapotban aludtam el és megint zökkenőmentes volt az éjszaka, nem ébredtem fel óránként, mint szoktam. Az ébredés is egy fokkal könnyebben ment, csak két szundit nyomtam, és ebből csak egy nem volt tervezett, ráadásul az utolsó negyed órában igazából már nem is aludtam vissza, csak feküdtem és élveztem, hogy a hasamra süt a nap (szó szerint). Aztán csináltam narancsos limonádét, mert a reggeli cigi mellé muszáj innom valamit (köszi a narancsokat, Máté), és az éhség is enyhébb volt már ezután.
Az ebéd utáni mélypontokat továbbra is a kevés kajával és a gyümölcsturmixokkal próbálom orvosolni, több-kevesebb sikerrel, mert még így is jelentkezik délutánonként az a jellegzetes nyomás a tarkómon. De a legrosszabb az este volt. Moziba mentünk egy fél kilences filmre, tehát volt másfél órám előtte otthon, amikor csak fetrengtem az ágyban és próbáltam nem elaludni, mert tudtam, hogy akkor már nem kelek fel többet aznap. Úgyhogy csak hánykolódtam, remélve, hogy a friss levegő majd felpezsdít, ha elindulok otthonról. Amíg mozgásban vagyok, addig nincs is baj, de a film két és fél órás volt és nem éppen akciódús (erről majd később részletesebben), és a végén minden erőmet latba kellett vetnem, hogy ne nyomjon el az álom. Persze van ennek egy pszichikai része is, mert normál esetben vagy otthon ittam volna egy kávét indulás előtt, vagy a mozi büfében a film előtt, és ebben az egész kávémegvonásos dologban az is a nehéz, hogy hiányoznak a rituálék. Kávé-cigi, merengés a reggeli napsütésben vagy a kora esti alkonyban, közben Julcsival dumcsizva a langyos estében, romcsi.
Lefekvéskor jött a szokásos ájulásszerű állapot, de legalább még mindig jól alszom, csak kialudni nem tudom magam a sok program miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése