Witch

Robi egy teljes, kerek elméletet állított fel rólam. Szerinte a Catan iránti rajongásom hatalmas pozitív energiákat szabadít fel, amitől akaratlanul is manipulálom a dobókockákat (mert bár stratégiai játéknak van meghirdetve, csak a szerencsén múlik minden), és a világon minden visszavezethető a matematikára, de én felborítom ezeket az szabályokat. Szerinte ha annyira szeretném a MIM-et, mint a Catant, akkor a puszta akaraterőmmel kirángatnám a céget a csődből és rögtön megtennének főnöknek. Valamint szeretnem kéne a lottót és el kéne kezdenem játszani. Szerinte ez az elmélet teljesen megállja a helyét, mert mindent a tapasztalatokra alapozott.
Most őszintén. Ez baromság.
Persze tény, hogy tegnap is nyertem.
Az egész tegnap este briliánsan sült el. Megittunk egy csomó bort, üvöltöztünk, röhögtünk, oltottuk egymást, csak úgy, mint régen. Ildi nem játszott velünk (ő elaludt a kanapén), csak hárman voltunk: Robi, Ági és én, a három idióta. Legalábbis elképesztő hülyeségeket vagyunk képesek összehordani, ha csak egy légtérben tartózkodunk. Nem tudom, mikor nevettem ennyit utoljára, de reggel, amikor összetalálkoztunk a konyhában, ugyanott folytattuk. Aztán persze az a beszélgetés Ágival, meg a kellemes dehidratáltság felkeléskor (egy üveg hideg szénsavas ásványvízzel álmodtam). A fejfájás diszkréten tartja a szintjét, DE kurva jól aludtam. Lehet, hogy minden nap így le kéne innom magam...?