És íme, ez a nap is elérkezett. Vasárnap reggel magamtól ébredtem fél kilenckor, lustálkodtam még egy kicsit, aztán megfürödtem, felöltöztem, sminkeltem, elmentem a boltba, megreggeliztem, csináltam reggelit a fiúknak, főztem nekik kávét is (!), és még el is mosogattam. Fasz se tudja, mitől pörögtem be így. Utána elmentünk az állatkertbe, ami kellőképpen elvonta a figyelmemet a kávéivási ingeremről, de amikor fáradtan, lábunkat lejárva hazaértünk, nagyon-nagyon jól esett volna egy. De addigra már nem ült rajtam az a nyomott, koffeinhiányos érzés, pár napja a fejfájás is elmúlt, úgyhogy szerintem túl voltam az elvonási tüneteken egy hét alatt.
Ma reggel már boldogan szökkeltem a konyhába és tömtem halálra a már amúgy is sokat látott kotyogósunkat. Nem mondom, eszméletlenül jól esett az első néhány korty, de őszintén szólva nagyobb katarzisra számítottam. A szívemet mondjuk rendesen megdobta, és a mozdulataim sem voltak olyan fásultak, mint az elmúlt egy hétben. Azóta zöld teát is kortyolgatok az irodában, és határozottan kevésbé vagyok nyomott.
A konklúzió? Valóban koffein függő vagyok. Belátom, hogy néhol vissza kellene vennem, teljesen lemondani nem fogok róla, viszont az alvás minőségem határozottan függ tőle, és most így hat óra fele nem kellene meginnom a harmadik kávét (sóhaj).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése