Phoenix Park II.

Már jó előre is elnézést, ha e bejegyzés néhány mondatának semmi értelme sem lesz - egyszerűen alig bírok ébren maradni. Az elmúlt napok totális semmittevései komoly alvászavarokat eredményeztek, ami tegnap odáig fajult, hogy miután megittam egy citromfű teát (ami legutóbb 12 órára kiütött) és kilenckor elmentem aludni, hat órán át intenzíven feküdtem az ágyban - ébren. Fél kettőkor elegem lett és lementem egy cigire, aztán végül szerintem olyan három körül aludhattam el, mert háromnegyed háromkor még ránéztem az órára. Ezalatt a hat órányi forgolódás és anyázás alatt mélyrehatoló kattogásokat folytattam az összes létező témában, ami mostanában foglalkoztat. Ugyanazokat a gondolatköröket futottam újra és újra, úgyhogy sokkal előrébb nem jutottam. Eleve nem tudom miért csinálom, mert csak hangosan tudok igazán jól gondolkodni. Úgy értem, akkor érzem egy-egy gondolatom, ötletem erejét, ha azt kimondom, elmondom valaki másnak. Olyankor pillanatok alatt megtalálom a megoldást a dolgokra, szóval tényleg teljesen felesleges hat órán át csöndben gondolkodnom rajta. Mindenesetre ettől aztán úgy ébredtem, mint akit alaposan fejbevágtak egy teflon bevonatú palacsintasütővel. A délutánt Lacival töltöttem a Phoenix Parkban, értelmes felnőtt emberek módjára hülye fényképeket csináltunk magunkról és egymásról, ezek egy része megtekinthető iwiw-en és facebook-on, illetve még van egy csomó, amit nem tettem fel, mert szerintem minősíthetetlenül nézek ki rajta, ha valaki elég sokáig könyörög, annak megmutatom. Továbbá egy videot is találtok ezen a linken: Laci in the Phoenix Park
Gabi ma végre kiköltözött, nem vettem tőle könnyes búcsút, remélem soha többet nem látom. Most megyek enni.