Lavoro

Azzal a "talán majd holnap elmesélem" dologgal egy kissé mellényúltam. Hosszú és fárasztó volt a múlt hét, de a vasárnap legalább kárpótolt érte. Ma délután egyre megyek dolgozni, mert átraktak Érdre délutánosnak. Ezt az egyet nagyon nem akartam, de igazából nincs sok beleszólásom. Kicsit félek, mert még nem dolgoztam az érdi pékségben egyedül, és nem tudom, megbirkózom-e vele. De a pozitív oldalát nézve a dolognak, ezzel úgymond feljebb léptem egyet. A diósdi pékség forgalma elenyésző az érdié mellett, és csak nem rakta volna át, ha nem feltételeznék, hogy meg tudom csinálni, elvégre láttak munka közben.

Közben itthon áll a bál, nem volt időm takarítani, nem tudok elmenni cigiért és ááááá... Vissza akarok menni Zamárdiba és semmit se csinálni. Ráadásul most kereshetek spanyol tanárt, mert a tanfolyamom a héten véget ér, és a délutánozás miatt el se tudok menni az utolsó két órára. Nem mintha sírna a szám, én mindig megpróbálom a dolgok pozitív oldalát nézni, még annak is tudtam örülni, hogy tegnap órákig álltunk a dugóban... De mostanában hét közben annyira nincs kedvem semmihez, hogy csak úgy vagyok, csinálom a dolgom, és a hétvégék tartják bennem a lelket. Áhh, mindegy, így visszaolvasva, nem igazán tudtam átadni azt, amire gondolok, úgyhogy hagyom inkább...