Burns

Eredeti szándékom szerint Robert Burns Kocadoktor és a halál című versét szerettem volna idefirkantani, de sehol sincs fenn a neten, a kötetért pedig most nem mászom le a földszintre, úgyhogy íme inkább egy válogatás a sírfelirataiból és epigrammáiból, a kedvenceim:


Az emberirtást gyűlölöm

Az emberirtást gyűlölöm,
nem csábít a babér sem,
de Vénusz mezején öröm
kiontani a vérem.

Legfőbb üdvöm, ha béke van,
s bőségben él a nemzet.
Húszat öljek le egymagam?
Dicsőbb, ha egyet nemzek.


Felirat egy bankjegyen

Légy átkozott, te könnyű kis papírlap,
forrása annyi bajnak, annyi kínnak!
Te elhagytál, s kedvesem elhagyott,
te elhagytál, s a torkom szomjazott.
Miattad nincs a gyásznak vége-hossza,
a nincstelent a gőgös úr kifosztja,
s az áldozat téged les, eltiporva,
s te csak nevetsz, míg ő fetreng a porba.
Körülöttem így dőlt össze minden -
szép skót hazám, el kell bujdosnom innen!


A könyvmolyok

Az ihlettel írt lapokat,
molyok, rágjátok össze;
csak ne az aranyos kötést,
arra gazdája büszke.


Egy festőhöz
Akit Jákob álmának festése közben talált

Kedves művész, ne vedd zokon
jó szándékú tanácsom:
Fesd meg az angyalok helyett
az ördögöt e vásznon.

Angyalt pingálni kényesebb,
s nincs gond a Vén Patásnál;
az ő pofáját ismered,
de angyalt sose láttál.


Selkirki asztali áldás

Ennek, ki dús: megárt a hús;
amaz ennék, de nincsen.
Nekünk jut is, meg bírjuk is,
legyen áldott az Isten.


Önmagára

Íme Burns
Rocinante-lován;
fene víg,
de gebéje sovány!


Hatalmas figura volt. Az ilyen életszemléletet csak alkoholizmussal lehet túlélni. Plusz hozzátartozik, hogy nem egy versében erőteljesen szidja a fináncokat, holott ő maga is az volt, aranyos. Ha bárki eljutott idáig az olvasásban és ezek után még tetszettek is neki a versek, ajánlom, hogy olvasgasson el többet is. Burnsnek még a szerelmes versei is tele vannak ezzel a keserű iróniával. Nagyon sajnáltam, hogy irodalom órán mindössze két és fél percben említettük, ahogyan Yeats-et is.