Még nem is meséltem, hogy amikor mentünk a kresz vizsgára, az egyik csoporttársam, Piroska elvitt hármunkat kocsival. Velünk tartott egy Veronika nevű csaj is, akit eredetileg az anyja vitt volna, és majdnem sírva fakadt, mikor mondta az anyja, hogy jöjjön inkább velünk, mert így egyszerűbb... Olyan 18-19 éves a csaj :P Amikor az épület előtt várakoztunk, ténylegesen sírva fakadt, de ez még egy olyan dolog, hogy jó, az ő dolga... Amin viszont már felhúztam magam, hogy amikor Piroska, Máté és én kijöttünk, Veronika sehol sem volt. Megvártuk, amíg az utolsó ember is kijött a teremből, direkt meg is kérdeztük tőle, hogy van-e még bárki a teremben (nem), majd a fejünket vakartuk, hogy komolyan volt-e olyan paraszt, hogy felhívott valakit, hogy jöjjön érte és szó nélkül elment. Mi meg ugye nem akartunk elmenni úgy, hogy nem győződünk meg róla, hogy tényleg nincs ott, úgyhogy kétszer körbejártuk az épületet. Tény, hogy mindhármunk előtt jött ki, de Ádám akkor már kinn volt, nyugodtan megmondhatta volna neki, hogy elmegy, és szóljon már nekünk... Az anyja a Stop Shopban dolgozik, úgyhogy mikor visszaértünk, Piroska elment meglátogatni és kérdőre vonni, mert ilyet egyszerűen nem lehet csinálni. Esküszöm, legszívesebben olyan istenesen pofán basztam volna.
Nagyon nagyon jó volt tegnap találkozni Annával, beültünk a Majorkába jegeskávézni és beszélgetni. Irtó hangulatos volt, nagyon élveztem :) Elég hamar hazajöttem, mert hülye voltam és itthon hagytam az antibiotikumomat, amit viszonylag pontosan kéne beszedni... Annának is gyógyszert kellett bevennie, úgyhogy komolyan úgy festettünk, mint két nagymama :P Ettől függetlenül nagyon jót tett az átmeneti depressziómnak, sokkal jobban érzem magam azóta. Pedig kilenc napja nem gyújtottam rá.
Anya az irodájában megtalálta az egyik régi naplómat (már vagy 10 betelt naplóm gyűlt össze az évek folyamán), 2003-2004-ből, amikor nyolcadikos voltam és készültem a felvételire. Nagyon vicces volt beleolvasgatni :P
Jött egy csomag a National Geographic-tól, kaptam egy pólót az előfizetésért... Egyszerű drapp póló, rajta egy NG emblémával, az egyetlen baj vele csak az, hogy olyan nagy, hogy sátornak is használhatnám. Anya azt mondta, adjam Bendegúznak.
Nagyon nagyon jó volt tegnap találkozni Annával, beültünk a Majorkába jegeskávézni és beszélgetni. Irtó hangulatos volt, nagyon élveztem :) Elég hamar hazajöttem, mert hülye voltam és itthon hagytam az antibiotikumomat, amit viszonylag pontosan kéne beszedni... Annának is gyógyszert kellett bevennie, úgyhogy komolyan úgy festettünk, mint két nagymama :P Ettől függetlenül nagyon jót tett az átmeneti depressziómnak, sokkal jobban érzem magam azóta. Pedig kilenc napja nem gyújtottam rá.
Anya az irodájában megtalálta az egyik régi naplómat (már vagy 10 betelt naplóm gyűlt össze az évek folyamán), 2003-2004-ből, amikor nyolcadikos voltam és készültem a felvételire. Nagyon vicces volt beleolvasgatni :P
Jött egy csomag a National Geographic-tól, kaptam egy pólót az előfizetésért... Egyszerű drapp póló, rajta egy NG emblémával, az egyetlen baj vele csak az, hogy olyan nagy, hogy sátornak is használhatnám. Anya azt mondta, adjam Bendegúznak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése