My night

Rettenetesen fáradt vagyok, de félek elaludni. Nem tudom miért, rég volt ilyen. Néha szüksége van az embernek olyan estékre, amikor csak magával és a kedvteléseivel foglalkozik: egy csomó görögdinnye, egy kis Márquez, olyan számok, amiket a közeli ismerőseim nem bírnak végighallgatni, az új NatGeo és ha nem lenne ilyen késő, akkor jázmin tea... Most olyan szívesen csinálnék valami baromságot a hajammal, mondjuk rövidre vágatnám és pirosra festeném... Ma láttam egy baromi jó kalapot a Takkoban, szeretném megvenni, de félek, hogy elfogy a boltból, mielőtt lesz rá pénzem, de anyától meg nem akarok kérni, mert már akkor is idegbajt kap, ha megkérdezem, hogy mennyi ideig süssem a csirkét...
Ezt most látnotok kéne: Bandika (a kis fehér westie) úgy fekszik az oldalán, hogy közben a polcra támasztva égnek állnak a lábai :) Bár én tudnék ilyen pozícióban ilyen édesen aludni.
Ja, hazafelé gyalogolva összefutottam az utcán a két öcsémmel, akik már erősen illumináltan üvöltve üdvözöltek, majd a kezembe nyomtak két üres üveget, hogy dobjam már ki... Mondom jó, mire öcsém: "Örök hálám hugi! Majd egyszer én is kidobok neked valamit! Hallod... ha egyszer szakítani akarsz a barátoddal, én kidobom helyetted, jó?" Na ennél a mondatnál elbúcsúztam, és egy cigi ellenében kidobtam az üvegeket.
Most látom, hogy a macska is kinyúlt a nappali kellős közepén. Afene, anya is megy aludni... csukódnak le a szemeim... még nézek egy kis DS9-t... és kell egy cigi. Most nagyon kell.