Netlakók

Ma hülye módon felhúztam magam azokon az embereken, akik tényleg a neten élik az életüket. Nekem is vágták már ezt a fejemhez, de szerintem én még koránt sem tartok ott. De igenis vannak olyanok, akik alig teremtenek kapcsolatot a külvilággal, nem szocializálódnak rendesen, azt hiszik, hogy a világ az ellenségük és mindenki rosszat akar nekik, szép lassan pedig még azt is elhiszik, hogy az a közeg a neten, amiben virtuális kis életüket tengetik, valóságos. Persze állítják, hogy nem nem, ők tisztában vannak vele, hogy ez fikció, de tegyük a jobb kezünket a bal szívünkre... már annyira akarják, hogy igaz legyen, hogy szélsőséges esetekben igenis elhiszik. Aztán később ezekből lesznek az elmebeteg sorozatgyilkosok. De azzal még nem is lenne baj, ha csak ellennének a maguk kis világában, a rossz szociális fejlődésük miatt aggodalmaskodjon az anyukájuk. A baj az, amikor kinyílik a csipájuk (természetesen kizárólag írott, internetes beszélgetés keretében) és mélységesen elítélik azokat, akik élnek. Arról már nem is beszélve, hogy a bulik vagy néhány sör azért nem egyenlő súlyú "vétség" egy tömegmészárlással vagy állatok kínzásával, márpedig ilyennel is találkoztam már.

Befejeztem.
Dóri, az egyik csoporttársam ma írt egy sms-t, hogy átment a kreszen. Háromszoros hurrá neki :) Én hétfőn megyek.
Végül pedig egy kép Andrástól (remélem nem haragszik meg, hogy kirakom), apa a lovardában: