Szendzsi-art

Mivel nem dolgozom, és úgy általában nem csinálok semmit, így aludni sem igazán tudok. Ám minden este úgy tizenegy óra tájban az agyam elkezd teljesen felpörögni, és elfog a vágy, hogy alkossak valamit. Ilyenkor vagy nekiesek egy köteg papírnak néhány filctollal, vagy veszettül kattintgatok a fényképezőgéppel, egészen addig, amíg le nem nyugszom egy kicsit. E rövid szünetekben olyanokkal szórakozom például, hogy a Nestlé Aero csokigolyócskákat hányféleképpen lehet elrágcsálni. Tegnap éjszakai kísérletem 16 különböző elrágcsálási módszerre világított rá. Egy alkalommal nagyon közeli képeket készítettem egy nagy kupac felfordított DVD-ről, akkor jó ötletnek tűnt, még azt is tervezgettem, hogy ha egyszer végre Photoshop közelébe jutok, kicsit megszépítem őket, de mikor másnap reggel átnéztem, egyszerűen használhatatlannak ítéltem mindet. A rajzaim szintúgy menthetetlenül rosszak, de a hecc kedvéért úgy döntöttem, hogy az összes elronott képemet befejezem, akármi is lesz belőle végül. Így aztán bátran allíthatom, hogy állati hülye dolgok születtek, de legalább élveztem. Majd lefotózom és feltöltöm ide őket, mert scannerünk az nincs, a könyvtárba meg nem mászok el emiatt. Addig meg még alkotok több ilyen... izét.
Anyával osztottunk és szoroztunk, és végül arra jutottunk, hogy ha addig nem találok munkát, akkor április 22-én felmondom az albérletet, megvesszük a repülőjegyet, és nagy erővel taszigálunk engem hazafelé. Ennek okai, hogy többek közt elfogy a pénzem, munkára jóformán kilátás sincs, egy kicsit elegem is van ebből a napról napra élésből, és még sok-sok egyéb kibogozhatatlan gondolatmenet. De senki se higyje, hogy könnyű. Igazából elszabottul nehéz itthagyni egy boldog életet. De hát muszáj. Nem így akartam hazamenni, letört szárnyakkal. Totális kudarcélményem van. Sebaj, túlélem ezt is. Eddig is mindent túléltem :)