Ha már nőnap van - ugyan nem ünneplem -, utánanéztem a neten az eredetének. Nyilván ti sokkal okosabbak vagytok nálam (ez a reklám helye), de én meglepődve olvastam, hogy a nőnap eredetileg a nők egyenjogúságáért vívott harcot hivatott szimbolizálni. Akit bővebben érdekel, az olvassa el a Wikipédián, nem hosszú és nagyon érdekes.
Pár nappal ezelőtt az egyik beszélgetésünk alkalmával Ági szájából elhangzott egy mondat, ami azóta sem hagyott nyugodni. Azt mondta, hogy eddig csak azért akart Belfastba költözni, mert ott több volt a munkalehetőség, de most már azért is szeretne, mert nem érzi jól magát itthon. Amíg csak öten voltunk, addig nem volt semmi baj, de most már kezdi soknak érezni a hét embert három szobára, hogy a konyhában állandóan kerülgetni kell valakit, hogy már nincs kedve lejönni a nappaliba, mert tudja, hogy Laci vagy Gabi itt fognak ülni, és ők tipikusan azok az emberek, akiket egyetlen percnyi hallgatás is arra késztet, hogy pofázni kezdjenek, Ági pedig néha szeretne csak csöndben üldögélni a kanapén. Ezelőtt az ominózus beszélgetés előtt is titokban azt kívántam, hogy ne találjon munkát Belfastban, mert nem akartam, hogy elköltözzön, de ekkor éreztem úgy, hogy meg kell tennem mindent, hogy maradjon. Bocsánat mindenkitől, akinek esetleg nem tetszik, de: ha választanom kell Ági és Laci között, hát Ági a fontosabb számomra. Ekkor kértem fel Lacit a rövid határidejű távozásra, és tényleg minden, minden erőmmel azt kívántam, hogy maradjon. Erre föl nemsokára felhívták, hogy van egy párnapos meló Leixlipben (itt mellettünk), tegnap pedig megtudtuk a netről, hogy Antrimban (Belfast mellett) megtámadtak egy katonai bázist és két ember meghalt. Ági legutóbb azt mondta, hogy a jelek meggyőzték és nem megy Belfastba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése