Érdekes fordulatokat vett az életem az elmúlt napokban. Úgy tűnik, hogy Laci egy rossz ómen számomra. Miután megkértem, hogy kezdjen el szállást keresni és rövid határidőn belül költözzön ki (ettől a beszélgetéstől féltem annyira legutóbb), másnap felhívtak és kaptam munkát. Mikor beköltözött, három nappal később elvesztettem az állásom. Nem várom, hogy megértsétek, miért kértem fel a távozásra, de hosszas mérlegelés után így találtam helyesnek, akit érdekel, annak elmagyarázom szívesen. Szóval dolgozom megint, egy Spectrum Print Logistics nevű helyen, ki tudja meddig. Nem olyan jó, mint a MIM volt, de itt is elég hamar sikerült beilleszkednem és úgy tűnik, eléggé szeretnek engem ottan. Mindenki annyira kedves meg jófej velem. Kivéve Maryt, de ő egy elmebeteg, még a többi supervisor szerint is. Az egyetlen icipici hátránya ennek a munkának, hogy két órát utazom oda, kettőt vissza. De egy szavam sem lehet, legalább dolgozom. Az első három napban matricákat ragasztottunk szórólapokra, az egy kicsit monoton, mondhatni unalmas volt, de némi beszélgetéssel kellemesen elütöttük az időt. Tegnap meg egy Texaco rajzpályázat rajzait válogattuk, megyék szerint.
Van ott egy srác, Radek, aki előtte a MIM-ben dolgozott három napot, úgyhogy már látásból ismertük egymást, és egyik nap párban is dolgoztunk. Párban dolgoztam még David-dal, ő haláli aranyos, meg Tomasz-szal, ő meg rohadt vicces, és egy lánnyal, akinek nem tudom hogy írják a nevét, de elvileg az angol megfelelője Margaret, szóval a továbbiakban így fogom hívni, ő meg elég kommunikatív volt irányomban és sok dologban vagyunk egy hullámhosszon. Na ezekkel az emberekkel mentem el tegnap legurítani pár sört, illetve eredetileg csak egyet akartam, mert utána jöttem volna haza megünnepelni Peti 29. szülinapját, amit sajnos nem tettem meg, és bánom is eléggé. Mármint nem azért, mert rosszul sikerült az este, csak bűntudatom van miatta. Na szóval, Tomasz hívott, hogy menjek velük, nem is tudtam kik jönnek, de olyan jól esett, hogy tartanak elég jófejnek ahhoz, hogy elhívjanak. Ráadásul majdnem végig angolul beszélgettek, még egymás között is, pedig ők mind lengyelek, szóval ez nagy szó. Eredetileg négyen voltunk, és egy kicsit bánatos is voltam, hogy Radek nem jött, aztán kiderült, hogy csak hazament letenni az autóját és jött vissza busszal. A Blu Bar-ban indítottunk, aztán a Metro-ban folytattunk, ügyesen csináltam és csak két sörért fizettem, a többire meghívtak :) A Metro-ba már nem akartam átmenni, mert kétoldali bűntudatom volt, de amikor közöltem, hogy na akkor én most hazamegyek, Radek bevetette azt a csalhatatlan módszert, amivel maradásra bírt: hajsimogatás, nyakcsókolgatás, suttogás hogy "Dont go, please... dont go..." és hasonlók. Csenge engedett. Aztán olyan sokáig maradtam, hogy az utolsó buszt is lekéstem, így Margaret felajánlotta, hogy alhatok náluk, mire Radek - folytatva meggyőzési módszerét - addig erősködött, míg rábolintottam, hogy nála alszom, de ezt nagyon hosszas rágódás előzte meg. Azért volt igazából nehéz döntés, mert Tomasz és Margaret két ellentétes dologról győzködött. Na de végül Clondalkinban kötöttem ki Radeknél, ma délelőtt meg hazahoztak kocsival. Nagyon jófejek voltak a lakótársai, az egyikük többször járt már Magyarországon, úgyhogy arról eldumálgattunk a kocsiban. Annyiban maradtunk, hogy akkor találkozunk hétfőn, most meg kaptam tőle egy sms-t, hogy "Thank you that you stay with me". Feltételezem, hogy egyszerűen csak a rossz angolja miatt használt jelen időt, és egyébként azt akarta írni, hogy köszöni, hogy végül vele maradtam este és nem Margarethez mentem. Nem igazán tudom, mit lehetne válaszolni erre, úgyhogy nem válaszoltam. Hazaérve első dolgom volt venni egy forró zuhanyt és megmosni a hajam, eltávolítva az éjszakai testmozgás okozta mocskot.
Amikor eljöttünk a Metro-ból, David és Margaret kettesben egyszercsak leszakadtak és eltűntek, majd hétfőn mindenki megtudja, mi történt a másikkal az éjszaka folyamán :)
Van ott egy srác, Radek, aki előtte a MIM-ben dolgozott három napot, úgyhogy már látásból ismertük egymást, és egyik nap párban is dolgoztunk. Párban dolgoztam még David-dal, ő haláli aranyos, meg Tomasz-szal, ő meg rohadt vicces, és egy lánnyal, akinek nem tudom hogy írják a nevét, de elvileg az angol megfelelője Margaret, szóval a továbbiakban így fogom hívni, ő meg elég kommunikatív volt irányomban és sok dologban vagyunk egy hullámhosszon. Na ezekkel az emberekkel mentem el tegnap legurítani pár sört, illetve eredetileg csak egyet akartam, mert utána jöttem volna haza megünnepelni Peti 29. szülinapját, amit sajnos nem tettem meg, és bánom is eléggé. Mármint nem azért, mert rosszul sikerült az este, csak bűntudatom van miatta. Na szóval, Tomasz hívott, hogy menjek velük, nem is tudtam kik jönnek, de olyan jól esett, hogy tartanak elég jófejnek ahhoz, hogy elhívjanak. Ráadásul majdnem végig angolul beszélgettek, még egymás között is, pedig ők mind lengyelek, szóval ez nagy szó. Eredetileg négyen voltunk, és egy kicsit bánatos is voltam, hogy Radek nem jött, aztán kiderült, hogy csak hazament letenni az autóját és jött vissza busszal. A Blu Bar-ban indítottunk, aztán a Metro-ban folytattunk, ügyesen csináltam és csak két sörért fizettem, a többire meghívtak :) A Metro-ba már nem akartam átmenni, mert kétoldali bűntudatom volt, de amikor közöltem, hogy na akkor én most hazamegyek, Radek bevetette azt a csalhatatlan módszert, amivel maradásra bírt: hajsimogatás, nyakcsókolgatás, suttogás hogy "Dont go, please... dont go..." és hasonlók. Csenge engedett. Aztán olyan sokáig maradtam, hogy az utolsó buszt is lekéstem, így Margaret felajánlotta, hogy alhatok náluk, mire Radek - folytatva meggyőzési módszerét - addig erősködött, míg rábolintottam, hogy nála alszom, de ezt nagyon hosszas rágódás előzte meg. Azért volt igazából nehéz döntés, mert Tomasz és Margaret két ellentétes dologról győzködött. Na de végül Clondalkinban kötöttem ki Radeknél, ma délelőtt meg hazahoztak kocsival. Nagyon jófejek voltak a lakótársai, az egyikük többször járt már Magyarországon, úgyhogy arról eldumálgattunk a kocsiban. Annyiban maradtunk, hogy akkor találkozunk hétfőn, most meg kaptam tőle egy sms-t, hogy "Thank you that you stay with me". Feltételezem, hogy egyszerűen csak a rossz angolja miatt használt jelen időt, és egyébként azt akarta írni, hogy köszöni, hogy végül vele maradtam este és nem Margarethez mentem. Nem igazán tudom, mit lehetne válaszolni erre, úgyhogy nem válaszoltam. Hazaérve első dolgom volt venni egy forró zuhanyt és megmosni a hajam, eltávolítva az éjszakai testmozgás okozta mocskot.
Amikor eljöttünk a Metro-ból, David és Margaret kettesben egyszercsak leszakadtak és eltűntek, majd hétfőn mindenki megtudja, mi történt a másikkal az éjszaka folyamán :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése