Azóta a bizonyos múltkori péntek óta a dolgok megint egy kicsit a fejük tetejére álltak és úgy maradtak. Szombat este megjött Laci, aki egy darabig nálunk fog lakni. Vettem neki egy felfújhatós matracot, a szobámban arrébb toltam pár bútort (nem mintha olyan sok lenn)e, és így elférünk. Felszabadítottunk neki némi helyet a szekrényben, a hűtőben és a konyhapolcon. Ma este megjön Gabi is - ez egy másik Gabi -, Peti legjobb barátja, aki szintén itt fog lakni for a while. Egy kicsit aggódom, mert bár ötünknek pont jó volt ez a ház, már hatan is kicsit sokan vagyunk, heten meg nem tudom, hogy fogunk épeszűen elférni. Valószínűleg sehogy, és csak őrülten fog menni.
Szerdán megint elvesztettem az állásom, elvileg két hétig egyáltalán nem lesz transport, aztán meg majd hívnak, ha kellünk. Most azt a két lányt is elküldték, akik legutóbb még maradtak. Zanetaval anyáztunk egy sort, bementünk a Noelbe a fizetésünkért, aztán a Tescoban pezsgőt akartunk venni, de olyan mocskosul drágák voltak, hogy meggondoltuk magunkat. Itt nincs olyan jó kis párszáz forintos pezsgő, amilyet otthon ittunk mindig. Mindenáron meg akartuk ünnepelni, hogy kirúgtak, így végül vettünk egy literes Martinit és egy almalevet, és még így is fele annyi pénzből kijöttünk. Kimentünk a közeli parkba és áttöltöttük szerzeményünket fél literes flakonokba, a Martinis üvegtől pedig megszabadultunk, mert Írországban nem szabad közterületen inni. Ettől még ittunk, csak úgy, hogy lehetőleg ne kössenek belénk messziről. Majd esni kezdett, így inkáb átmentünk hozzájuk. Hát az külön vicces volt. A lakótársai nagyon jófejek voltak, meg is próbáltak rávenni, hogy költözzek oda, de legalábbis gyakrabban meglátogathatnám őket. Volt ott minden, mi szem-szájnak s tüdőnek ingere, de nem volt szabad túlzásba esnem, mert valahogy még haza kellett jutnom.
Azóta voltunk regisztrálni a Graftonnál, ahol végigcsináltattak velünk egy két és fél órás manual handeling traininget, majd ma írtak egy sms-t, hogy bocsi, most mégsem keresünk embereket, de majd ha igen, akkor szólunk. Legalább nem hagytak minket reménytelen reményekbe süppedni.
Ma vettem egy könyvet a kalligráfiáról, a kínai művészetről, a Stonehenge-ről és a Harry Potter ötödik részét. Ági bemutatott egy csodálatos antikváriumnak, az első pillanattól igaz barátok lettünk. Egy menő könyvesbolt fölött van, és minden klasszikust megkapsz pár euroért. Ahogy az ember felér az emeletre, teljesen elhal az utcának és a forgalmas könyvesboltnak a zaja, csak valami fura, kísérteties zene szól, őrültnek tűnő fazonok mászkálnak magukban beszélve a "Photography" felirat alatt és a kasszás csajnak lila haja van. Imádom.
Szerdán megint elvesztettem az állásom, elvileg két hétig egyáltalán nem lesz transport, aztán meg majd hívnak, ha kellünk. Most azt a két lányt is elküldték, akik legutóbb még maradtak. Zanetaval anyáztunk egy sort, bementünk a Noelbe a fizetésünkért, aztán a Tescoban pezsgőt akartunk venni, de olyan mocskosul drágák voltak, hogy meggondoltuk magunkat. Itt nincs olyan jó kis párszáz forintos pezsgő, amilyet otthon ittunk mindig. Mindenáron meg akartuk ünnepelni, hogy kirúgtak, így végül vettünk egy literes Martinit és egy almalevet, és még így is fele annyi pénzből kijöttünk. Kimentünk a közeli parkba és áttöltöttük szerzeményünket fél literes flakonokba, a Martinis üvegtől pedig megszabadultunk, mert Írországban nem szabad közterületen inni. Ettől még ittunk, csak úgy, hogy lehetőleg ne kössenek belénk messziről. Majd esni kezdett, így inkáb átmentünk hozzájuk. Hát az külön vicces volt. A lakótársai nagyon jófejek voltak, meg is próbáltak rávenni, hogy költözzek oda, de legalábbis gyakrabban meglátogathatnám őket. Volt ott minden, mi szem-szájnak s tüdőnek ingere, de nem volt szabad túlzásba esnem, mert valahogy még haza kellett jutnom.
Azóta voltunk regisztrálni a Graftonnál, ahol végigcsináltattak velünk egy két és fél órás manual handeling traininget, majd ma írtak egy sms-t, hogy bocsi, most mégsem keresünk embereket, de majd ha igen, akkor szólunk. Legalább nem hagytak minket reménytelen reményekbe süppedni.
Ma vettem egy könyvet a kalligráfiáról, a kínai művészetről, a Stonehenge-ről és a Harry Potter ötödik részét. Ági bemutatott egy csodálatos antikváriumnak, az első pillanattól igaz barátok lettünk. Egy menő könyvesbolt fölött van, és minden klasszikust megkapsz pár euroért. Ahogy az ember felér az emeletre, teljesen elhal az utcának és a forgalmas könyvesboltnak a zaja, csak valami fura, kísérteties zene szól, őrültnek tűnő fazonok mászkálnak magukban beszélve a "Photography" felirat alatt és a kasszás csajnak lila haja van. Imádom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése