A korán kelés sosem volt az erősségem, tegnap mégis lehetőségeim szerint összekaptam magam reggel hatkor. Robi a Tallaght kórház mellett dolgozik, úgyhogy elvitt kocsival, és mivel hamarabb nem tudott megfordulni, annál a körforgalomnál rakott ki, ahol egész pontosan Albert Ágiék laknak. Még elszívtam egy cigit és bezsebeltem egy Metrot a Luas megállóban (amit végül el is hagytam valahol), aztán felmentem Albert Ágiékhoz egy kávéra, majd átgyalogoltam Lucával az iskolába, aki addig könyörgött, amíg meg nem ígértem, hogy én megyek érte. A sapkáját és a sálját még visszaküldte, hogy délután nem lesz rá szüksége, úgyhogy visszabumliztam Albert Ágihoz, ledobtam a ruhadarabokat, irány a Luas a belvárosba. A Jervisnél Ildivel és Ágival sikeresen össze-vissza keringtünk, mire megtaláltuk egymást. Az Axa biztosítóban egy nagyon cuki pasi segített intézni az ügyünket, ami oly bonyolultnak ígérkezett, hogy kisebb consiliumot hívtak össze, és amikor meglátták Robi A4-es méretű, minden részletet tartalmazó rekonstrukciós rajzát a balesetről, kajak mindenkiből kitört a röhögés, hogy ilyet még soha nem láttak. Aztán bevettük az Insomnia nevű kávézót, megtárgyaltuk a gazdasági helyzetet, betértünk még pár boltba, aztán én visszaluasoztam Tallaght-ba, hogy felszedjem Lucát a suliból. Albert Ágiéknál megkajáltam, vettem pár sört a Tescoban, onnan mentem Zanetahoz. Először elfogyasztottuk a söröket, aztán előkerült egy üveg Zubrowka, majd a szokásos Matyek (így mondják a nevét, nem tudom, hogy kell leírni) féle kikapcsolódási módszer, kaja fless, aztán haza. Ági az este közepén dobott rám egy sms-t, hogy "mikor jössz má' haza?", megpróbáltam felhívni, de a röhögéstől képtelen voltam beszélni. Aztán már nem sok dologra emlékszem, de a nyomok alapján épségben hazaértem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése