Szeretem a pénteket. Ezt a pénteket pedig még a többi pénteknél is jobban szerettem. Ilyenkor egy órával hamarabb szoktunk végezni, de én két órával hamarabb jöttem el, mert el kellett mennem a bankba. Amikor kiléptem az épületből, szikrázva sütött a nap, de egy-két foltban még megmaradt a hó, nem volt tömeg a Luason, és az a falatnyi kis szabadságérzés kerített hatalmába, ami általában körüllengi a péntekeket. Találkoztam Ágival a belvárosban, beváltottam az egyik csekkemet, aztán - három hónap után - végre sikerült bankszámlát nyitnom a Permanent banknál. A csaj először elkérte az adataimat, aztán olyan sok, minden részletre kiterjedő kérdésözönnel bombázott, hogy csak úgy kapkodtam a fejemet. Már vártam, hogy mikor kérdezi meg, mit ettem reggelire.
A rövidsége ellenére (vagy miatt?) még egy dolog tette szebbé a napomat: Ági kölcsönadta az mp3 playerét, úgyhogy egész nap jobbnál jobb zenéket hallgattam, amit Zaneta töbször is kifogásolt, mert így nem beszélgettem vele. Valamint -! - Pete hozott nekem kölcsönbe egy Johnny Cash CD-t :) Múltkor verseket töltött le nekem. Nagyon sok dologban megegyezik az ízlésünk. Ha kb. 40 évvel fiatalabb lenne, tuti belebolondulnék.
Ma végre bevásároltam némi kaját, mert a hűtőm kezdett Bridget Jones-os állapotokat felvenni. Értsd penészes sajt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése