2009. február 23., hétfő

Görkori rulz

A lakótársaimról azt hittem, hogy értelmes, racionális emberek, de ezek szentül meg vannak győződve arról, hogy boszorkány vagyok, csak mert általában én nyerek Catanban... Szerintük irányítani tudom a dobókockát...
Délután Ildivel kimentünk a Liffey partra, ő biciklivel, én görkorival. Az első méterek meglehetősen viccesre sikeredtek. Rögtön a házunk előtti parkolóban seggre estem, aztán ötven méterrel arrébb az utcán is, és volt vagy háromnegyed óra, míg elvergődtem a parkig. Ott már egy kicsit felbátorodtam, lejtők és emelkedők már egyaránt jól mentek, visszafelé is sokkal gördülékenyebb volt a dolog, sőt, egyszer még a parkőr is rámszólt, hogy lassabban... Viszont rendesen el is fáradtam, végig hadonásztam meg sikongattam, amikor esésközelbe kerültem, és hát az emelkedők rendesen megmozgattak. Még pár alkalom és belejövök, aztán felszedek valami sportos pasit ;)

Nincsenek megjegyzések: