2009. február 4., szerda

Let it snow

Ha egyszer Írországban jártok, és Corkba akartok menni, ne tegyétek. Rettenetesen hangulatromboló. Elugrottunk oda a hétvégén, és az első másfél órát egy lepukkant Supermac's-ben töltöttük, kiszáradt hamburgert ízlelgetve és azon tűnődve, hogy mit is keresünk mi itt. Lehet, hogy az időjárás is közrejátszott abban, hogy ilyen ellenszenvvel fogadtuk magunkba Cork szellemét, de még akkor sem tudtuk nem észrevenni a feliratot a falon, hogy "Fuck the south side", a koszos és veszélyesnek tűnő utcákat, az erőfölényben lévő lengyel feliratokat és a kirakatokat, amik úgy festettek, mintha a rendszerváltás előtti Magyarországon járnánk. Jogos a kérdés, hogy honnan tudom, hiszen akkor születtem, de nálam idősebb jóbarátaimnak ez volt a határozott véleménye. Az ember azt hinné, hogy ezeket a dolgokat Belfastban találja meg, de nem. Nem is értem, miért költöznek olyan sokan Corkba. Talán azért, mert még nem látták Dublint...
Lehet, hogy már hallottatok róla, de nem hagyhatom ki: Dublinban két napig szakadt a hó! A város teljesen megbénult, alig közlekedtek a buszok, a tizenévesek magukból kikelve dobálták hógolyóval az autókat, mindenki kitódult az utcára és fényképezett. A szomszédunk épített egy hóembert az út kellős közepére. Tegnap két és fél óra alatt jutottam haza, és érdekes módon nem zavart. Annyira magával ragadtak a sűrűn hulló pelyhek, hogy egy pillanatig sem idegeskedtem olyan kicsinyes dolgokon, mint egy két és fél órás buszozás. A Liffey csatornája valami egészen különös zöldeskék árnyalatot vett fel, néhol vékony jégréteg borította, csodálatos volt.
Ma befejeztem Pete McCarthy könyvét, a McCarthy's Pub-ot. Olyan igazi sírva-röhögős könyv. A második részéről mindenkitől azt hallottam, hogy nagyon rossz, nem is fogom elolvasni, elrontaná az élményt. De a könyv hatására egy-két dolgot máshogy látok Írországgal kapcsolatban, és ez jó. Ez fejlődés.
A munkahelyemen nem történt sok változás, Zaneta meginvitált egy hétvégi úszásra, az öreg lengyel pasi pedig - akinek nem tudom a nevét - meghívott a "Clubba", ami azt takarja, hogy péntek esténként páran összeülnek valami fagyos padon vodkázni, de nem tetszett a pasi tekintete, ahogy ezt mondta, ezért inkább csak mosolyogtam, mint aki nem ért semmit.
Szombat este átugrott Pityu, de oly kiábrándítóan sokat pofázott - egész pontosan hét órán keresztül -, hogy nem igazán szeretnék megejteni még egy találkozsát. Eddig sieresen elhárítottam azt a próbálkozását, hogy cigit adjon el nekem (és így alkalmunk nyíljon még egyszer találkozni), mert a Sors elküldte hozzám Pawełt, egy karton Marlboroval.

Nincsenek megjegyzések: