Star Trek: The Motion Picture - A humán adventúra is csak kezdődik

Többek közt azért szeretek nagyon Balázzsal lakni, mert nyitott az új dolgokra, legyen szó ételekről, italokról, könyvekről vagy filmekről, és így azt is megengedte, hogy a vasárnapi közös filmezés alkalmával belevágjunk a 13 filmből álló Star Trek filmsorozatba (természetesen nem mindet egy nap alatt).

Próbáltam finoman megelőlegezni néhány információt, elvégre ez mégis csak egy harmincnyolc éves film, a látványvilág és a speciális effektek sehol sincsenek a mostaniakhoz képest, és a cselekmény is egy kicsit vontatott, a film felében egyszerűen csak mennek (bár ilyen alapon A gyűrűk ura is sikersztori lett). A megvilágítások brutálisak, a mimikák és a párbeszédek kíméletlenül teátrálisak, és mégis, mégis van benne valami borzasztóan elragadó. A történet jó, jól van felépítve, van egy logikus (haha) menete, hogy mit miért csinálnak, mire hogyan reagálnak, van benne konfliktus, de nem dráma, van benne szerelem, de nem romantika, és a végén az általam olyannyira óhajtott csavar, amitől utólag minden a helyére kerül.

A fejlettebb létforma és az életre kelt gép problémakörét már számtalanszor feldolgozta a Star Trek univerzum ennek a filmnek a megjelenése előtt és után is, de friss-ropogós köntöst adtak rá és ezzel rendben is lett,  kimerítették a kategória két alapvető feltételét: tudományos és fantasztikus. Azt gondolom, hogy anno, amikor ez a film a mozikba került, le tudták vele kötni a laikusok figyelmét is, és megadták a rajongóknak a sorozat eredeti hangulatát is az olyan poénokkal, mint Bones méltatlankodása Chapel előléptetése miatt (tizenhárom év elteltével haladniuk kellett a korszellemmel azáltal, hogy a női szereplőket egyel fontosabb pozícióba helyezik). Ez az, amit a három legújabb Star Trek film is megpróbált: egyszerre megfelelni a régi és új rajongóknak; de csúfos kudarcot vallott, mert míg az új nézőknek aranytálcán kínálták a pörgős sztorit, a záporozó poénokat és a látványos speciális effekteket, addig a régi motorosok számára ugyanezen a tálcán átnyújtották Roddenberry fejét. De erre majd kitérek részletesebben akkor, ha pár hét múlva elérünk idáig.

By the way a hatvanas-hetvenes évek volt a reklám- és plakátkészítés aranykora, ezért a film plakátja is megér egy megemlítést, szerintem túlteljesíti a mostaniakat:

Még egy dolog van, ami mellett nem tudok elmenni szó nélkül, az pedig a cím. Hálistennek mostanában már kezdenek rászokni a magyar mozik arra, hogy nem fordítanak le mindent kényszeresen, inkább használják az eredeti angol címet és hozzácsapnak egy alcímet, ami még mindig egy sokkal kisebb meggyalázása az alkotóknak (lásd mondjuk a Logan kontra Logan - Farkas esetét), de néhány évtizeddel ezelőtt valamiért mindent magyarosítottak, amit csak értek, még magát a Star Trek-et is, mint fogalmat, így született meg a science-fiction-től mindenki kedvét elorozó ŰRSZEKEREK. Ouch. Esetünkben a film eredeti címe mindössze annyi, hogy Star Trek: The Motion Picture, vagyis nem ragozták túl a dolgot: Star Trek: A mozifilm... lehetett volna! De nem, elnevezték Star Trek: Csillagösvény-nek, mert ha már a sorozatban nem sikerült jól lefordítani a Star Trek kifejezést, akkor majd itt, de nem ám a helyén, mondjuk Csillagösvény: A mozifilm, és akkor azt mondom, hogy ősmagyarkodtunk egy kicsit, neeem. Fordítsuk le a The Motion Picture-t csillagösvénynek, mert csak így teljes értékű a káosz.

Végül pedig, de nem utolsó sorban elnézést kell kérnem Rezestől, aki legutóbb feldobta az ötletét, miszerint retro sci-fi blogot kellene indítania, és most úgy tűnhet, hogy lecsaptam az ötletére, begyömöszöltem egy zsákba és kiloptam az ablakon keresztül, pedig nem állt szándékomban, de hát tudjátok, hogy szívügyem a Star Trek, és erről nem tudok nem írni, de ha Rezes tényleg belekezd a blogba, én leszek az első számú olvasója.