Az ember azt gondolná, hogy egy minimálbérért dolgozó general operative-okkal telezsúfolt mukahelyen csupa bunkó, tanulatlan ember fordul meg. Én is ezt gondoltam, de tévedtem. Elsősorban az emberek nem bunkók, sőt, életemben nem találkoztam még ilyen udvarias emberekkel. A férfiak ha látják, hogy közeledsz az ajtó felé, hanyatt-homlok rohannak, hogy ajtót nyissanak, mind a hármat, amin keresztül mész. Ha le akarsz venni egy lapot a rackről, ami esetleg magasabban van, mint a fejed, szintén ugranak, hogy levegyék helyetted és az asztalodra tegyék, jó hogy a széket nem tolják alád. Ha már csak egy darab szendvics van a hűtőben, és egyikőtök sem evett még aznap semmit, akkor készségesen felajánlja neked és ő eszik egy joghurtot, az esetleges visszautasításodat pedig kifejezetten sértőnek találja.
Másodsorban egyáltalán nem tanulatlanok. Na jó, van egy-két ember, aki nem tudja hol van Magyarország, ami halálos bűnnek számít, de én megbocsátó vagyok. Ettől függetlenül többjükről kiderült, hogy egyetemet végeztek, beszélnek olaszul, spanyolul, egyikük pedig munka mellett jár esti iskolába könyvelést tanulni és jövő héten vizsgázik.
Igen, ezek a dolgok engem megleptek, de kellemesen csalódtam és egyre jobban értékelni kezdtem őket. Jó, persze az is rögtön az első héten kiderült, hogy ki milyen tudatmódosító szereket fogyaszt és mennyi vodkát iszik naponta, de ez valahol kötelező velejárója a dolognak, hiszen mégis csak minimálbérért dolgozó general operative-ok vagyunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése