A mai napom elmehetett volna egy Survivor résznek is. Egyszerre küzködtem a lázzal, a hasgörcsökkel és a tudattal, hogy a gyógyszerem a táskámban van, de nem mehetek ki érte... Aztán hazajöttem és ettem, hátha attól jobban leszek, de azóta még hányingerem is van, amit Robi roppant aljas módon reagált le: az orrom alá dugott egy tortát, hogy egyéééél... Szóval most még rosszabb. Viszont megittam már vagy öt pohár vizet, de még mindig teljesen ki vagyok száradva, és holnap csütörtök, a legrosszabb nap... váh. Plusz Ela ma beszólt nekem, amitől úgy dühbe gurultam, hogy majdnem elküldtem a jó édes anyjába, akármilyen nyelven is, de nem tettem, mert azért mégiscsak.
De koncentráljunk szebb dolgokra. Ööö, most egy se jut eszembe. Na jó, megerőltetem magam. Ágit behívták az Addecco-hoz interjúra, lehet, hogy nemsokára talál végre munkát. A szüleim feladták a nekem szánt csomagot a Star Trek utánpótlással és a többi feltétlenül szükséges cuccal együtt. Jurgita lehet, hogy terhes. Bár nem tudom, hogy ez jó hír-e igazából. Pete ma a kérésemre lejátszott két Johnny Cash számot. A japanese techno-t hallgató Zaneta-nak ez nem tetszett. Pete állította, hogy bármilyen számot meg tud szerezni nekem, mondtam, hogy akkor a Kaukázustól az Angliát szeretném, mondta hogy holnapra meglesz. Łukasz kezd igazán az agyamra menni. Ja, ez nem jó hír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése