A reggel a szokásos nehézségekkel indult, de most először fordult elő, hogy napközben már messze nem szenvedtem annyira (nem fájt a fejem például), viszont a szokottnál sokkal ingerlékenyebb voltam, de ez akár a menstruációs görcsöknek is betudható, ki tudja. Estére megint jól elfáradtam (11 körül értem haza), de előtte, amíg ott ültem Gerinél a konyhában, pont azon gondolkodtam, hogy ez az első olyan nap, amikor nem akarok effektíve meghalni. Szóval szerintem túljutottam a holtponton, éppen félidőben. Persze a belső inger meg a megszokások még megvannak, és nem állítom, hogy már nem vagyok koffeinfüggő, mert úgy vágyom rá, mint éhező a falat kenyérre, de az igazán súlyos elvonási tüneteken túl vagyok, amik fizikai jellegűek voltak.
Próbáltam kicsit utánaolvasni a kávéról való leszokásnak, de szokás szerint csak olyan cikkeket találtam, amik végtelenül elfogultak és egyfajta bűnnek tekintik a kávézást, és még azt is a hátrányaihoz sorolják, hogy utána kávészagú lesz a leheleted. Wow. Az eper után meg eperszagú. Nebassz. Mivel én szeretem a kávét, nem zavar a kávé íze a számban. Jó, mondjuk én a cigi ízért is szeretem. Oké, belátom, talán velem is van probléma, de ezzel a hozzáállással is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése