Ma hazafelé menet a Moszkván beugrottam a Mekibe, hogy vegyek két csibeburit, mert egyrészt éhes voltam, másrészt a Mekiről tudtam biztosan, hogy ott elfogadják a melegétel utalványomat (amit Mártitól kaptam, mert csak így tudott visszaadni, mikor fizettem a táncóráért). Természetesen egy külföldi pár állt előttem, akik a lehető legkacifántosabb dolgokat kérték és kártyával fizettek, de ezen már nem idegesítettem magam. Az viszont erősen felbaszott, hogy bejött egy anyuka a kisfiával, és elkezdtek finoman elém furakodni. Valószínűleg nagyon csúnyán nézhettem rájuk, mert a nő megkért, hogy hadd álljanak be elém a sorba. Mivel nem fűzött hozzá magyarázatot, volt pofám megkérdezni, hogy mégis miért, mire azt mondta, hogy azért, mert távolsági busszal mennek. Most őszintén, ebben hol van a logika? Emberek ezrei járnak távolsági busszal, mégse kérnek meg, hogy hadd álljanak be elém a sorba, mert értitek, még csak nem is azt mondta, hogy öt perc múlva megy a busz és fél, hogy lekési, hanem ennyit mondott, hogy mert távolsági busszal mennek. Nos, nem volt szerencséje velem, mert én mindössze annyit válaszoltam neki, hogy "Én meg vonattal." és visszafordultam a pénztár irányába.
És igen, egyébként kurvára ráértem volna, mert még fél órám volt a vonatig és sétáltam a Déliig, mert gyönyörű idő volt, de ha elém akar menni, akkor ne az legyen az első, hogy befurakodik, hanem az, hogy kérdez. Mert szerintem sokan tudjátok rólam, hogy normál esetben előre engedtem volna és aminden csövesnek adok cigit, aki kér, de nekik is akkor, ha normálisan kérnek. Velem lehet beszélni, csak mostanában egyre gyakrabban éreztem azt az emberekkel kapcsolatban, hogy nem hajlandóak leereszkedni arra a szintre, hogy kérjenek.
3 megjegyzés:
Lehangoló, de ez már csak rosszabb lesz. Egyre többet dolgozik mindenki egyre kevesebbért, egyre kevesebb idejük van, és észre sem veszik gyakorlatilag, hogy kiveszik belőlük az empátia, a törődés, vagy hogy egyáltalán mások is vannak rajtuk kívül, rohanás az életük. Persze ez ne a csúnya rossz gonosz világ hibája, és nem is az övüké, valahol a kettő között. Különbözőek vagyok, valaki hamarabb belefárad, és csak az érdekli, érjen időben haza végre, "hadd legyen vége a napnak" és ösztönösen cselekszik, valakinek még marad ideje észrevenni másokat is. Bár ez a téma megérne egy külön post-ot is, és nem is rövidet, s túl vidám sem lenne, naiv dolog azt hinni, hogy ha jót teszel másokkal, akkor majd mások is "észrevesznek"., ilyen világot élünk. Vagy eltiporsz Te is másokat, vagy hiszed, hogy számít, ha türelmes és illedelmes vagy másokkal és "ember" maradsz, és nem vagy egyedül, és nem fogjuk halomra ölni egymást egy sajtburgerért.
Az én kedvencem a néni a villamoson, aki áll mellettem és szidja a fiatalokat mennyire bunkók, hogy nem adják át a helyet. Ezzel nincs is alapjáraton probléma, mert én is át szoktam adni a helyem, de könyörgöm, ha üres a fél villamos miért az a hely kell neki amin én ülök?
Egyszer az egyiknek rávilágítottam, hogy a szembe lévő ülés is üres, üljön oda, de felvilágosított, hogy az azért nem jó, mert menetiránnyal ellentétesen van. No meg én is ha felszállok egy villamosra többnyire zenét hallgatok és tanulok, nem azt lesem, hogy mikor száll fel valaki, akinek szüksége van a helyemre, ilyenkor szépen is meg lehetne kérni, hogy hadd üljön le.
Hát én kéregetőknek sose adok semmit (dohányozni ugye nem dohányzom eleve tehát cigit nem is tudok). De már ők is egyre bunkóbbak. A Kálvin téren van egy nő a kisgyerekével, akik mindig beállnak a Princess pékség elé, majdnem a sorba... egy pékség előtt ahova vásárolni állok be, nem mondhatom azt eleve, hogy bocs, de nincs nálam, ráadásul továbbmenni se tudok, mert sorban állok. Ez nagyjából minden reggel így megy és minden nap megkérdezi van-e nálam apró, holott már 4 éve járok oda és egyszer se adtam neki. Vagyis egyszer még az elején megkérdeztem tőle, hogy kér-e valami kenyérfélét, mire iszonyatosan flegma stílusban közölte, hogy a kenyér neki nem kell, mert neki pénz kell.
A másik szintén Kálvin téri kedvencem egy idősebb nő, aki meg a bankautomata mellett vadászik és bámul bele a képernyőbe, hogy véletlenül se tudja az ember nyugodtan beütni a pinkódját.
Pöcc: napsütéses vasárnap koradélután volt. Ha valaki még ilyenkor is annyira rohan, hogy egy mekis sort nem tud kiállni, azt csak sajnálni tudom. Egyébként meg nekem nem azzal van a bajom, hogy rohannak, felőlem rohanhatnak egész életükben. A probléma ott van, amikor útjaink keresztezik egymást és valaki bunkózik velem. Annyi mindent nyeltem le az utóbbi időben, hogy most már senkinek nem fog beletörni a fogsora, ha azt mondja "kérem", akármennyire is rohan. Ha Való Világot nézni van ideje, akkor erre is legyen. Banális példa: nemrég feltöltöttem facebook-ra nagyon régi gimis képeket, mindenki halál cikin néz ki rajta, de poén. Voltak, akik elkezdtek rinyálni, hogy jaj de szar róluk ez a kép. Azokat nem szedtem le. És voltak akik azt írták nekem, hogy "Csenge, légyszíves töröld azt a képet, amin pucér seggel rohangálok részegen" (nyilván ilyen nem volt, ez szélsőséges példa). Neki leszedtem.
Kes: ismerős... A vonaton a nénik ugyanezt szokták eljátszani, 15 percet nem bírnak ki menetiránynak háttal. Tudom sajnálni.
Én Kelenföldön láttam már többször egy fiatal párt, akik minden nap elkövetik azt a hibát, hogy nem hoznak magukkal elég pénzt a hazaútra Pusztaszabolcsra :D
Megjegyzés küldése