Tegnap este az utolsó előtti vonattal jöttem haza, ami rendszeresen fülkés kocsikból szokott állni, ráadásul az utasok elenyésző számához képest elég sok kocsi van ilyenkor, ami ugye azt jelenti, hogy rengeteg az üres fülke. Ennek ellenére mikor Kelenföldön felszállt három részeg fazon, azon vitatkozva, hogy hová is üljenek, valamint hogy ez most első vagy másodosztály, egyszer csak az egyikük észrevette, hogy egyedül ülök az egyik fülkében (miniszoknyában -.-). Rögtön el is ordította magát, hogy "Ide! Ide üljünk be!", azzal benyitott és megkérdezte, hogy szabad-e. Én megvontam a vállam és mondtam, hogy persze, elvégre tényleg nem ült ott senki. A részeg fazont két részeg haverja győzködte, hogy üljenek inkább máshová, nem kell engem zavarni, de a kérdezős fazon úgy megörült, hogy beengedtem, hogy nem tágított. Bevallom, elsőre egy kicsit megijedtem, hogy három részeg középkorú pasival fogok együtt utazni vasárnap éjszaka egy kietlen vonaton, de azzal indítottak, hogy mind kezet fogtak velem és bemutatkoztak és elkezdtünk beszélgetni. Heves vitába bonyolódtunk a Sagrada Familiáról és Johnny Cashről, miközben úgy oltották egymást, hogy fulladoztam a röhögéstől. Szóval összességében nagyon jó élmény volt :)
PS.: Háromkor feküdtem le és 11-kor keltem, és emlékeztem az álmomra.
2 megjegyzés:
Már megijedtem! De aztán megnyugodtam :D
Nincs ok az aggodalomra :D
Megjegyzés küldése