Reklám vagy nem reklám?

Bár sokan szidják a facebook-ot, és tény, hogy vannak vele problémák, mert az emberek nem rendeltetésszerűen használják, mégis néha bele lehet futni értelmes felhasználók értelmes megosztásaiba. Így akadtam rá erre a kis szösszenetre: Város reklámok nélkül.

Hatvanas évek - Frizura reklám

Valahol megértem. Megértem, mert ami a cikkben is említett Picadilly Circus-t és Times Square-t illeti, ott már tényleg elvetették a sulykot. De ami engem ennél jobban zavar, azok a teljesen igénytelen, bugyuta, bármiféle fantáziát mellőző óriásplakátok, amik általában egyszerű és harsány színekkel hívják fel magukra a figyelmet, a szlogenjeik pedig nem emelkednek felül azon a szinten, hogy "Vedd meg ezt!" vagy "Ez a legolcsóbb!". Régebben a reklámszakmának ez a része jóformán művészeti irányzat volt, a hatvanas években igényes, szépen kidolgozott, szellemes szövegekkel ellátott és egyedi reklámok készültek, míg ez mára egyszerű iparággá vált, ami gondolkodás nélkül szórja magából a szemetet.

Hatvanas évek - Tell your wife it's a family car

Ami az én szememben még tökéletesen a reklámok elhagyása mellett szól, az a cikknek az a része, ami azokról a régi épületekről szól, amik a reklámok eltűnésével újra előkerültek a feledés homályából. Egy szecessziós épület, amiről eddig egy reklám vonta el a figyelmet... ez bűn :D

Hatvanas évek - Neutrogena reklám

Emellett ott van a fényszennyezés problémája, amire manapság nem is gondolnak az emberek, vagy rossz esetben azt se tudják, hogy létezik ilyen. Pedig létezik, és a digitális hirdetések elképzelhetetlen tempóban rontanak a helyzeten. Már Budapest és környékén sem létezik igazi sötétség, igazi éjszaka, az égnek fura színe van, és soha sem látni a Tejutat, ami a fényszennyezéstől jobban kímélt helyeken tisztán kivehető egy nyári éjszakán.

Hatvanas évek - Cannon Royal Family reklám

Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a reklámoknak díszítő szerepük is van, amik esetleg színesebbé tehetik a várost. Azt nem is értem egészen, hogy a cégtáblákat miért kellett korlátozniuk, hiszen ez nem a szó szoros értelmében vett reklám, ráadásul egy üzletnél fontos, hogy első ránézésre megnyerő legyen.

Napjainkban - IKEA reklám Frankfurtban

 „Egy 11 milliós városban nehéz elegendő emberi és anyagi erőforrást találni annak eldöntéséhez, mi legális és mi nem – így úgy döntöttünk, mindennek mennie kell” - ezt a hozáállást nem szeretem. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a hülyékhez igazítják a törvényeket, és nem hagynak esélyt az okos embereknek, hogy józan ítélőképességük birtokában mérlegelni tudják a dolgokat. Ez olyan, mint hogy a kocsmákban inkább betiltják a dohányzást, mert néhány barom nem hajlandó/képes olyan dohányzó és nem dohányzó helyiséget létrehozni, ami kiküszöbölhetné a problémát. Tiltsunk be inkább mindent, az a legegyszerűbb, és még gondolkodni sem kell.

Napjaink - Szupermarket

Arany középút. Ezt a szót tetováltatnám azoknak az embereknek a homlokára, akik az ilyen döntéseket meghozzák, hogy mindig eszükbe jusson, amikor tükörbe néznek. Csökkentsék a reklámokat, ne pedig gondolkodás nélkül betiltsák az összeset. Ne az eltörtlésre törekedjünk, hanem a színvonal felemelésére, hogy a reklámoknak újra mondanivalója legyen.