Filmek a köbön + egy előzetes

Három újabb filmet tekintettem meg az elmúlt pár napban, amikről érdemes lenne szót ejteni. Az egyik A titkos ablak, ami egy 2004-es thriller Johnny Depp-pel a főszerepben, aki ezúttal lenőtt szőke hajjal brillírozik. Előre szólok, hogy spoiler lesz.

Egy írót játszik, aki egy vidéki házba költözik a válása miatt, és meglátogatja őt egy idegen férfi, aki azzal vádolja, hogy tőle lopta az ötletet az egyik novellájához (melynek A titkos ablak a címe). Megpróbálja bebizonyítani neki, hogy ez nem igaz, de nem sikerül, és az idegen egyre brutálisabb módszerekhez folyamodik: először megöli a kutyáját, aztán két ismerősét is, valamint felgyújtja a volt felesége házát. Az író teljesen kiakad, de hiába próbál a rendőrséghez fordulni, nem veszik komolyan. A poén ott rejtőzik, hogy elég szélsőséges alvási szokásai vannak, időnként hosszú órákra jóformán eszméletét veszti bármiféle napszakban. A végén kiderül, hogy a titokzatos idegen sohasem létezett, hanem az író egyik "én"-je, akit évekkel azelőtt formált meg magában.

Ez a tudathasadásos-többszemélyiséges dolog nekem mindig is bejött, többek közt ezért is tetszett nagyon a Viharsziget is. Mondjuk a feleség-szál nekem egy kicsit fura volt, bár ugyanakkor érdekes is. A nő hiába hagyta ott a férjét és kezdett új kapcsolatba, gyakran felhívta és őszintén aggódott érte. Az, ahogyan az ő kapcsolatukat ábrázolták, valahogy nem volt az a tipikus hollywood-séma, sokkal valóságosabbnak éreztem, legalábbis felfedeztem benne olyan dolgokat, amikkel teljesen azonosulni tudtam.

Johnny Depp alakítása szerintem nagyon kifinomult és találó volt, az arcjátéka és cinikus hozzáállása a helyzethez időnként feloldotta a film keltette tömény feszültséget. Egy kicsit Jack Sparrow stílusú volt időnként (akit egy évvel korábban alakított először), de ezzel meg úgy vagyok, hogy el kell fogadnunk Johnny Depp védjegyeként, és valószínűleg még sokáig bele fogja csempészni Sparrow-t az eljövendő szerepeibe (lásd: Az utazó).

Tegnap éjjel a Jelek volt terítéken, Mel Gibsonnal és Joaquin Pheonix-szel, de még nem döntöttem el, hogy tetszett-e vagy sem, úgyhogy elmondom, mi tetszett benne és mi nem. Először a történet dióhéjban: Graham Hess két gyerekével és az öccsével él egy farmon valahol Amerikában, és egyik nap fura dolgokat tapasztalnak, hatalmas gabonaköröket találnak a kukoricásban. Később a tévéadásból kiderül, hogy világszerte tapasztaltak hasonló jelenségeket és azonosítatlan repülő fényes izéket is láttak sokan. Kiderül, hogy ezek földönkívüliek, akik készülnek megtámadni a Földet. Graham és családja bedeszkázzák az ablakokat és várják a támadást. Na kb. eddig tetszett a film, a hangulat fojtogató volt, a kutyák és a gyerekek furcsán viselkedtek, és mindenki csak találgatni tudott, hogy mi is történik valójában. A film ott vett 180°-os fordulatot, amikor Graham fia, Morgan vett egy földönkívüliekről szóló könyvet és lassan világossá vált számukra, hogy pontosan az történik, ami a könyben meg van írva. Mi van? Mert ha még a Bibliából ragadnának ki egy részletet a Jelenések könyvéből, és voilá: beteljesült a jóslat, akkor még azt mondanám, rendben. De hogy egy puha borítós olcsó sci-fi-ben találjanak rá az igazságra, mindezt a furcsa egybeesést magyarázat nélkül hagyva, hát ez elég gyenge. Továbbá Mel Gibson lelkesítő és mélyen szántó beszédei alatt inkább nevethetnékem támadt, mint sem meghatódtam tőle.

Egyszer nézhető film, akit érdekelnek az ilyesmi témák, azoknak ajánlom, mert a film első felének hangulata megéri a pénzét és a vége sem lett rossz, csak néhány köztes elem lett inkább nevetséges, mint félelmetes.

Na és a végére hagytam a legfincsibbet, a Szerelem és más drogok-at. Itthon kezdtem el nézni a neten, de elaludtam közben, és mikor Virágnak meséltem róla, azt mondta, ne is fejezzem be, inkább menjünk és nézzük meg együtt a moziban. Erre tegnap került sor. A két főszereplő Jake Gyllenhaal és Anne Hathaway, a férfi nőfaló gyógyszer ügynök, a nő meg Parkinson-kóros művész. Maga a történet nem túl érdekes, de nem is azon van a hangsúly, az egyetlen kiemelendő dolog, hogy a kilencvenes években játszódik, amikor feltalálták a viagrát, és Jamie ezzel válik sikeressé.

Ami szerintem sokkal érdekesebb a filmben, hogy olyan, mintha két filmet gyúrtak volna össze: egy drámát és egy romantikus vígjátékot. Olvastam a neten olyan kritikát, ami szerint ez összeegyeztethetetlen, de szerintem nem így van. Épp hogy tökéletesen összeforr a két "szál", a mély melodrámázást és etikai kérdéseket feloldják a laza és vicces szexjelenetek. Anne Hathaway végre kilépett abból a bugyuta szerepkörből, amit a Neveletlen hercegnő-ben vagy az Alice Csodaországban című filmben alakított, most egy sokkal összetettebb személyiséget kell megformálnia, és szerintem sikerült is neki. Jake Gyllenhaal-nak egy kicsit könnyebb dolga volt: könnyed sármőr, akinek - csodák csodájára - mégis vannak komoly érzelmei. Ettől függetlenül jól csinálta. Egyedül a film végével nem voltam kibékülve... Olyan nyálas-romantikus-csöpögős happy end lett, amitől a szőr feláll a hátamon.

Ja és még egy dolog: elméletileg tavasszal várható az új A Karib-tenger kalózai film, de az előzetesek alapján nem számítok semmi jóra. Az első háromnak nagy rajongója vagyok, sőt egyszerűen imádom őket, de szerintem ott kellett volna megállni. Az új filmet már csak Johnny Depp erőltette, Orlando Bloom és Keira Knightley már nem is szerepelnek benne, pedig ők is nagyon meghatározó karakterek voltak. Viszont belép a képbe Penélope Cruz, akitől tartok egy kicsit. És a legnagyobb érvágás, hogy a trailer alapján már Jack Sparrow sem a régi...