A minap olvastam, hogy Iránban betiltották Coelho könyveit. Erre nem igazán tudok mást mondani, mint hogy: helyes! Követni kéne a példájukat. És a Fény legyen veletek. Mielőtt nagyon támadnátok, elmondanám, hogy hat könyvét olvastam el, pusztán azért, hogy megalapozottan alkothassak pejoratív véleményt. A Veronika meg akar halni még egész jó volt, de a többitől a szőr feláll a hátamon. Nem találkoztam még olyan könyvvel, ami ennyi sekélyes evidenciát nyilvánított volna ki, mint ezek. Itt a link.
Ezen kívül megnéztem Katherine Heigl új filmjét, az Ilyen az élet-et, de felejthető volt. Kiolvastam Márquez A szerelemről és más démonokról című könyvét, na az tízből kilenc. Kevésbé vontatott, mint mondjuk a Száz év magány és rövidebb is, de a története egyszerre érdekfeszítő, abszurd, és kicsit morbid. Valamint tele van olyan mondatokkal, amiknél nem tudtam megállni, hogy ne húzzam alá őket (szokásom belefirkálni a könyveimbe, így kérjetek kölcsön tőlem egyet is), most ezekből szeretnék megosztani veletek néhányat:
"Próbálta meggyőzni arról, hogy a szerelem természetellenes érzés, mely arra ítél két ismeretlen embert, hogy szánalmas és egészségtelen módon függjenek egymástól, ráadásul úgy, hogy minél erősebb köztük a kötelék, annál gyorsabban szakad szét."
"Ha beleharapsz a nyelvedbe, megmérgezed magad!"
"Azért keltünk át az óceántengeren, hogy itt is elterjesszük Krisztus hitét, és ez sikerült is: ez a hit él a miséken, a körmeneteken, a búcsúkon, de a lelkekben nem."
"Aki egyszer hitt, abból sohasem lesz teljesen hitetlen ember - mondta a márki. - Mindig megmarad benne a kétség."
"A hitetlenség erősebb a hitnél, mert az érzékekre támaszkodik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése