Megint álmodtam. És tegnap is. A tegnapi olyan volt, mint a legvéresebb horror film. Ráadásul minden úgy zajlott, ahogy egy filmben, volt bevezetés, megismerkedés a szereplőkkel, volt bonyodalom, kibontakozás, tetőpont és megoldás. És valahol a tetőpont környékén rájöttem, hogy álmodok, sőt arra is, hogy forgatókönyv szerint álmodok, és tudtam, hogy nem ébredhetek fel addig, amíg meg nem oldódik a szituáció. Amiben egyébként emberek tömegei haltak meg és mindenhol véres húscafatok röpködtek és nekem kellett volna megmentenem őket... elég borzasztó volt. A mai kellemesebb volt, de - na ki találja ki? - benne volt az a bizonyos állandó szereplő... Nem beszéltem vele, de folyton ott volt körülöttem, figyelte, hogy mit csinálok, és ez engem nagyon zavart. De szerencsére még mindig nem a vele kapcsolatos rémálmaim tértek vissza, mert az a húscafatoknál is rosszabb volt.
A tudatalattim nagyon sokat foglalkozhat ezzel a személlyel, mert hogy tudatosan nem szoktam ennyit gondolni rá napközben, az biztos. Az álmokkal az emberi agy feldolgozza a napközben szerzett információkat, de nem tudom, hogy ezen nekem mit kell ennyi mindent feldolgoznom...
Mellesleg gyönyörű idő van. Imádom ezt az időjárást. Imádom az égnek ezt a sötét szürkeségét. Mindjárt el is megyek kutyát sétáltatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése