Istentől kaptunk egy játszóteret. Azokon az estéken, amikor nincs kivel és mit csinálnom, lenézek a Café de la Vida-ba, ahol öcsém dolgozott egészen szombatig, de most már csak Krisztián van ott esténként, az ő családja bérli a helyet. Hétköznap nem sok vendég szokott lenni, csak mi, ami annyit tesz, hogy a két öcsém, néhány haverjuk és én. Minden van ott, kaja, pia, profi pókerasztal, fagyi, vízipipa, a szomszédban kisbolt, ha éppen rózsaszín zoknit akarnánk venni (mint tegnap), és senki nem zavar minket. Ez a játszóteres dolog akkor fogalmazódott meg bennem először, mikor öcsémék elkezdtek kergetőzni. Normális esetben a tulaj vagy pultos ránk szólt volna, hogy ezt fejezzük be, meg ezt nem lehet csinálni, azt nem lehet csinálni, ne kiabáljunk, ne rohangáljunk. De itt nem. Jó, nem azt mondom, nem kell egy kocsmában kussban ülni, de vannak bizonyos illemszabályok. Pl. nem csapolhatod ki a sört magadnak. Itt meg igen.
ISTENTŐL KAPTUNK EGY JÁTSZÓTERET XD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése