Brothers

Azért szeretek a tesómmal/tesóimmal bulizni, mert biztos lehetek benne, hogy csalódás nem ér, vagy ha igen, csúnyán elagyalják a csalódást okozót. Új vagyok még ebben a társaságban, persze egy-két embert ismertem már közülük, és eddig mindenki nagyon nyitottnak és befogadónak tűnt, de amin a legeslegjobban meglepődtem, hogy Bendegúzzal milyen értelmesen el lehet vitázni komoly témákról. Még nem tudom, hogy alakul a holnap, de lehet megint velük tartok. Bendegúzt megkérdeztem, mehetek-e, mire azt mondta, hogy ha én nem mehetek, akkor ő sem megy.

Sajnos az utóbbi időben kijutott a szarból megint. Egy kicsit besokalltam, és ide menekültem. Valahol persze logikus. És megnyugtató, mert ők a testvéreim. Az, hogy ők vigyázni akarnak rám, nem csak múló fellángolás, mint más férfiaknál. Csodálatos dolog, ha az embernek testvére van. Akármi történhet, a testvérek testvérek maradnak, egy testvérrel lehet sírni és nevetni, lehet veszekedni, mert tudod, hogy veszekedés ide vagy oda, holnap akkor is ott lesz melletted. Mindenki más az életben jön és megy, de ők lesznek. És most felkaroltak engem, hogy ne zuhanjak össze, mert amit tegnap este is kaptam a pofámba, meg azelőtt is nem egyszer, az egy idő után már elég. Nem vagyok a világ legszebb, legokosabb, legkedvesebb vagy legértékesebb embere, de az vesse rám az első követ, ki közületek bűn nélkül való.