Hőség

Kidobott a meleg az ágyból. Mondanám, hogy elviselhetetlen hőség van ilyenkor itt a tetőtérben, de tekintettel arra, hogy egy kemence mellett dolgozom, miközben a rádióban hőségriadóról sztorizgatnak, már nem is tűnik olyan vészesnek. A szabadban dolgozó munkásoknak óránként 5-10 perc pihenő jár ilyenkor, korlátlan mennyiségű hűtött víz, stb. Én mit kapok? Bár nem dolgozom a szabadban, de körülbelül negyven fokban ácsorgok nyolc órát, nem ülhetek le, néha órákon keresztül annyi pihenés nem jut, hogy két korty vizet igyak, ami egyébként is meleg és poshadt. Ahogy Petőfi mondta: "De nem panaszlok, bár keblem teli, s az elfojtás még inkább neveli búm tengerét." Annyi biztos, hogy ez a munka az állóképességemen javítani fog.

Anyával reggel épp erről beszélgettünk egy kávé mellett a kertben, mármint a munkáról, azon belül is főleg az albán főnökökről. Amióta csak elkezdtem náluk dolgozni, folyamatosan parázok, hogy valamit rosszul csinálok, de még soha nem szóltak egyetlen rossz szót sem. Erre mondta azt anya, hogy "Csenge, te állandóan kételkedsz saját magadban, aztán összeszorítod a fogad és kétszer annyit csinálsz, mint más." Ez jól esett. De komolyan. Így egy kicsit kevésbé tűnik nagyon szarnak a helyzetem. Erőt adnak az ilyen pozitív visszajelzések.