Egészen megkedveltem Pál Ferit. Múlt hét pénteken bementem hozzá vizsgázni, mert a ZH-m egyesre sikerült, így mindenképp "javítanom" kellett. Emiatt egyébként egy kicsit haragszom rá, mert tényleg sokat tanultam és tudtam is az anyagot, de azt a hírt szivárogtatta ki, hogy öt rövid kérdés lesz és egy esszé, ehhez képest 25 rövid kérdés volt... Márpedig egy esszére és a részletekre rámenő kérdésekre az ember egészen máshogy készül. Ha esszére kell tanulni, akkor az a lényeg, hogy átlásd az egész téma logikai menetét és ezt nagyjából le tudd vezetni magadtól, a sok kis kérdésre viszont egész egyszerűen be kell seggelni az adatokat. Én előbbit tettem meg és utóbbira lett volna szükség. Így hát felkészültem a vizsgára, másodszor is, és beslattyogtam az egyetemre négy óra alvás után, egy papírpoharas kávét szorongatva, vasalatlan hajjal és smink nélkül. Ünneplőben. Hálát adok az égnek, hogy nem futottam össze ismerőssel.
Érdekes, hogy most nem izgultam vizsga előtt, legalábbis nem nagyon, pedig eszméletlenül vizsgadrukkos vagyok. Szerintem az nyugtatott meg, hogy magyarul szóbelizhettem, és legalább nem voltak nyelvi nehézségeim egy felelés során. Imádom, amikor az ismerőseim arról panaszkodnak, hogy prezentációt kell tartaniuk, úristen. Na de könyörgöm, magyarul! Amióta folyamatosan olaszul felelek vagy prezentálok, azóta bármit megadnék azért, hogy magyarul kérjenek számon tőlem. Na mindegy, Pál Feri megszánt és hagyta, hogy válasszak a tételek közül, én pedig Camõest választottam (A portugál irodalom magyarországi recenziója a XIX. században címen futott), mert erről lehet a legtöbbet mondani. Kb. oda sem figyelt, miközben feleltem, és adott egy kettest, de hozzátette, hogy ezt ne vegyem személyes sértésnek, mert látja, hogy megtanultam és tudom, de a ZH eredményem miatt nem adhat jobb jegyet. Hát én nem is vettem magamra, sőt, már régóta hangoztatom, hogy az egyetemen nincs jobb jegy a kettesnél, csak szebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése