Egy nehéz nap éjszakája

Ez a címe az egyik Enterprise résznek. Bár olyan kemény éjszaka remélem nem vár rám, mint Archerre, de ritka szar volt ez a nap. Stressz stressz hátán, azóta folyamatosan aggódtam valakiért, amióta felkeltem. A szüleimet nem lehetett elérni telefonon, anyáról, aki kórházban van, azt se tudtam, hogy él-e vagy hal, tegnap nem is találkoztam apával, mert egész nap benn volt anyánál, és erről egy pillanatra sem feledkezhettem el, mert nagyanyám tíz percenként emlékeztetett, hogy apa még mindig nem jött haza. Aztán ma meglátogattam anyát a kórházban. Szuperjó volt, mondhatom. Azokat a heteket juttatta eszembe, amikor az érettségi alatt minden nap bementem hozzá, ahelyett, hogy tanultam volna, mint mindenki más. Amikor benn voltam a műtétje után, épp ébredezett az altatásból, alig ismert fel, és akkor is csak annyit tudott mondani, hogy hánynia kell, én meg próbáltam, minden erőmmel próbáltam visszatartani a sírást, mert tudtam, hogy nem segít rajta, ha engem sírni lát. Aztán kiértem a folyosóra és jóformán összeestem, úgy tört ki belőlem az egész. Ma délelőtt már a legrosszabbak futottak át az agyamon, holott ez a műtét fele olyan veszélyes sem volt, mint a legutóbbi, mégis, minden ilyen alkalommal rettegek, hogy nem fogom őt viszontlátni. Annyira szerettem volna ma valakivel, bárkivel beszélni erről, de jobb híján maradt az, hogy belekiabálom az internet végtelenjébe, hátha elolvassa valaki. Holnap lemegyek Kecskemétre a keresztanyámhoz, ő sokszor segített már ilyen helyzetekben. Szándékomban áll teljesen kikapcsolni az agyamat két napra, különben nem tudok ezzel egyedül megbirkózni. Megint.