Amikor tavaly karácsonykor elutaztunk, útinaplót kezdtem írni, de csak pár oldalig jutottam. Ebből is látszik, hogy olyan jól éreztem magam, hogy nem volt időm írni. Most ezt a pár oldalt szeretném megosztani veletek. A megjegyzések utólag kerültek bele, magyarázatképpen.
December 26. Szerda
A gépen ülök. Mellettem Juli, aki elszántan buzerálja a GPS-t, gyűlik a szemét (csokipapír, szalvéta), néha a sörömbe kortyolok, fülemben Johnny Cash, amitől össze-összeszorul a gyomrom, mert a Mikinél töltött délutánok jutnak eszembe.
Karácsonyhoz képest meglepően rengetegen utaznak ma, a becsekkolásnál olyan állapotok uralkodtak, mint egy baromfi farmon. A gép legalább félórás késéssel indult, jó későn fogunk odaérni. Piszok módon örülök, hogy átléptem az országhatárt, ez rám mindig egyfajta megújuló hatással van. Ferkónak küldtem SMS-t felszállás előtt. Érdekes összehasonlítani, hogy melyik utamon kinek írogatok. Az egyik olaszországi nyaraláson Tominak írtam sokat, két éve Dublinban Balázzsal SMS-eztem éjjel-nappal, Rómában anyával. Változnak az emberek körülöttem. De csak a sörtől vagyok most ilyen szentimentális.
Dublin gondolatával a fejemben, Dublin felé tartva írni olyan, mint amikor két éve Tominak írtam, de a leveleket sosem adtam oda neki. Igazából nem is tudom, mit csináltam velük. Ki akartam dobni, de nem tudom, hogy végül megtettem-e. Talán ott lapul valamelyik fiókom mélyén.
Az előrejelzések szerint legalább tíz fok lesz Dublinban. Komolyan fölösleges volt három pulcsit hozni. Egyébként az a vicc, hogy a nyolcszáz oldalas Szentháromság simán befért. Ja és komoly eszmefuttatásokkal kellett traktálnom apát, hogy megértse, miért hoztam magammal kókuszos testpermetet.
Később, este 10 felé
Még mindig a gépen. Épp Anglia fölött repülünk, látni a kivilágított városok végtelen tengerét, a látvány leírhatatlanul gyönyörű.
Kicsit dobál a gép.
Kezdek unatkozni. Jó kislányok ilyenkor már ágyban vannak, és milyen jól teszik. Apának olyan téveszméi vannak, hogy az elkövetkezendő tíz napban mi nyolckor fogunk kelni. Haha. Én nem akarom elkeseríteni, de lassan lemondhatna erről.
December 27. Csütörtök, 12:25
DUBLIN
Állunk a Tourist Inform előtt. Anyáék bementek bérleteket venni. Tegnap, illetve ma, hajnali háromkor kerültünk ágyba.
December 28. Péntek, 16:53
Egy internet kávézóban vagyunk, Juli a mailjeit csekkolja.
A szállásunk a város szélén van, a Red Cow körforgalomnál. Kétágyas szobák, én Julival. Ahogy mondani szoktam, embert cipőjéről, házat fürdőszobájáról: nagyon takaros szállásunk van.
Tegnap megnéztük a Grafton Street-et, a Stephen's Greent, néhány kocsmát, és az Abra Kebabra-ban kajáltunk. Amíg a többiek a Dublin Castle-ben voltak, mi Julival beültünk a Farrington's Pubba (megjegyzés: én előtte már láttam a várat). Este bevásároltunk egy Sparban, aztán viszonylag hamar ágyba kerültünk, mert előtte öt órát aludtunk. A kabátomnak eső szaga van, az estét hányással töltöttem, szerintem a chicken burgertől.
Ma elmentünk a Guinness Storehouse-ba, vettünk Guinness-es pólókat, holnap mindenki azt veszi fel. Útba ejtettük a Christ Church Chatedralt, aztán pénzt váltottunk a nemzeti bankban, kajáltunk a Sirocoban (kedvencem). A csapat puding fele most a Nash's-ben ül, akaratos fele pedig a St. Patrick Chatedralban (megjegyzés: tizenegyen voltunk). Marci rosszullét miatt a szállodában maradt. Egyébként nem csak én voltam rosszul tegnap, apának hasmenése volt és Judit, Marci, Anni sem érezte jól magát.
Délelőttönként nagyon jó idő van, este viszont elered az eső, a sapkám most is csurom vizes.
Sajnos már ma sikerült mindenkinek felkapnia a vizet, és mindenért én vagyok a hibás. Csak azt nem értem, miért nem csinálhat mindenki azt, amit akar, hiszen nem vagyunk összekötve... Ezt a netezést is úgy kellett kierőszakolnunk, miért fáj nekik, hogy nem templomot nézünk? Én meg már úgyis láttam.
A Californication megy a rádióban, sokat hallgattam ezt, amikor Tomi Washingtonban volt.
Az itt a baj, hogy fél kilenckor kel fel a nap, és négykor megy le. Amúgy nem azért panaszkodom enniyt, mert annyira szar nekem, ezzel együtt és ennek ellenére nagyon jól érzem magam. Ez mégiscsak Dublin.
December 30. Vasárnap, 11:06
Fél óra múlva indul a gépünk, itt ülünk a váróteremben, várom, hogy kihűljön a kávém. 40 perc az út Shannonba, még unatkozni sem lesz időnk.
Anni rajzfilmet néz a Children's Play Area-ban.
A múltkori repülésünkkel ellentétben most adott helyre kell ülnünk, nem lesz ilyen "aki kapja, marja" helyfoglalás.
Egyébként megoldottam az idegeskedés problémáját: két sör után egyszerűen mindenkinek jobb kedve van. Ha látom, hogy kezd eldurvulni a helyzet, felvetem a pub-látogatás ötletét.
December 26. Szerda
A gépen ülök. Mellettem Juli, aki elszántan buzerálja a GPS-t, gyűlik a szemét (csokipapír, szalvéta), néha a sörömbe kortyolok, fülemben Johnny Cash, amitől össze-összeszorul a gyomrom, mert a Mikinél töltött délutánok jutnak eszembe.
Karácsonyhoz képest meglepően rengetegen utaznak ma, a becsekkolásnál olyan állapotok uralkodtak, mint egy baromfi farmon. A gép legalább félórás késéssel indult, jó későn fogunk odaérni. Piszok módon örülök, hogy átléptem az országhatárt, ez rám mindig egyfajta megújuló hatással van. Ferkónak küldtem SMS-t felszállás előtt. Érdekes összehasonlítani, hogy melyik utamon kinek írogatok. Az egyik olaszországi nyaraláson Tominak írtam sokat, két éve Dublinban Balázzsal SMS-eztem éjjel-nappal, Rómában anyával. Változnak az emberek körülöttem. De csak a sörtől vagyok most ilyen szentimentális.
Dublin gondolatával a fejemben, Dublin felé tartva írni olyan, mint amikor két éve Tominak írtam, de a leveleket sosem adtam oda neki. Igazából nem is tudom, mit csináltam velük. Ki akartam dobni, de nem tudom, hogy végül megtettem-e. Talán ott lapul valamelyik fiókom mélyén.
Az előrejelzések szerint legalább tíz fok lesz Dublinban. Komolyan fölösleges volt három pulcsit hozni. Egyébként az a vicc, hogy a nyolcszáz oldalas Szentháromság simán befért. Ja és komoly eszmefuttatásokkal kellett traktálnom apát, hogy megértse, miért hoztam magammal kókuszos testpermetet.
Később, este 10 felé
Még mindig a gépen. Épp Anglia fölött repülünk, látni a kivilágított városok végtelen tengerét, a látvány leírhatatlanul gyönyörű.
Kicsit dobál a gép.
Kezdek unatkozni. Jó kislányok ilyenkor már ágyban vannak, és milyen jól teszik. Apának olyan téveszméi vannak, hogy az elkövetkezendő tíz napban mi nyolckor fogunk kelni. Haha. Én nem akarom elkeseríteni, de lassan lemondhatna erről.
December 27. Csütörtök, 12:25
DUBLIN
Állunk a Tourist Inform előtt. Anyáék bementek bérleteket venni. Tegnap, illetve ma, hajnali háromkor kerültünk ágyba.
December 28. Péntek, 16:53
Egy internet kávézóban vagyunk, Juli a mailjeit csekkolja.
A szállásunk a város szélén van, a Red Cow körforgalomnál. Kétágyas szobák, én Julival. Ahogy mondani szoktam, embert cipőjéről, házat fürdőszobájáról: nagyon takaros szállásunk van.
Tegnap megnéztük a Grafton Street-et, a Stephen's Greent, néhány kocsmát, és az Abra Kebabra-ban kajáltunk. Amíg a többiek a Dublin Castle-ben voltak, mi Julival beültünk a Farrington's Pubba (megjegyzés: én előtte már láttam a várat). Este bevásároltunk egy Sparban, aztán viszonylag hamar ágyba kerültünk, mert előtte öt órát aludtunk. A kabátomnak eső szaga van, az estét hányással töltöttem, szerintem a chicken burgertől.
Ma elmentünk a Guinness Storehouse-ba, vettünk Guinness-es pólókat, holnap mindenki azt veszi fel. Útba ejtettük a Christ Church Chatedralt, aztán pénzt váltottunk a nemzeti bankban, kajáltunk a Sirocoban (kedvencem). A csapat puding fele most a Nash's-ben ül, akaratos fele pedig a St. Patrick Chatedralban (megjegyzés: tizenegyen voltunk). Marci rosszullét miatt a szállodában maradt. Egyébként nem csak én voltam rosszul tegnap, apának hasmenése volt és Judit, Marci, Anni sem érezte jól magát.
Délelőttönként nagyon jó idő van, este viszont elered az eső, a sapkám most is csurom vizes.
Sajnos már ma sikerült mindenkinek felkapnia a vizet, és mindenért én vagyok a hibás. Csak azt nem értem, miért nem csinálhat mindenki azt, amit akar, hiszen nem vagyunk összekötve... Ezt a netezést is úgy kellett kierőszakolnunk, miért fáj nekik, hogy nem templomot nézünk? Én meg már úgyis láttam.
A Californication megy a rádióban, sokat hallgattam ezt, amikor Tomi Washingtonban volt.
Az itt a baj, hogy fél kilenckor kel fel a nap, és négykor megy le. Amúgy nem azért panaszkodom enniyt, mert annyira szar nekem, ezzel együtt és ennek ellenére nagyon jól érzem magam. Ez mégiscsak Dublin.
December 30. Vasárnap, 11:06
Fél óra múlva indul a gépünk, itt ülünk a váróteremben, várom, hogy kihűljön a kávém. 40 perc az út Shannonba, még unatkozni sem lesz időnk.
Anni rajzfilmet néz a Children's Play Area-ban.
A múltkori repülésünkkel ellentétben most adott helyre kell ülnünk, nem lesz ilyen "aki kapja, marja" helyfoglalás.
Egyébként megoldottam az idegeskedés problémáját: két sör után egyszerűen mindenkinek jobb kedve van. Ha látom, hogy kezd eldurvulni a helyzet, felvetem a pub-látogatás ötletét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése