Azt hiszem, elmaradásaim vannak. Ennek egyetlen jól definiálható oka van: boldog vagyok. Mint már említettem néhányszor, a szomorúságról és a fájdalomról sokkal könnyebb írni/festeni/alkotni, mint a boldogságról. Ez így van, mióta világ a világ, de nincs mit bánni rajta. A rémálmaim is megszűntek, úgyhogy mostantól erről sem fogok rinyálni többet. Nagyon sok filmet néztem meg mostanában, nehéz lenne egyesével írni róluk, így hát nem is fogok. Viszont! Elolvastam Alessandro Baricco: Selyem című könyvét, ami egy Hervé Joncour nevű selyemhernyó kereskedőről szól, aki az 1860-as években Japánba megy üzletelni és megismerkedik egy gyönyörű lánnyal... Ez persze bonyodalmat okoz, és nem is akarom lelőni a poént, inkább olvassátok el. A könyv nincs száz oldal se, 1-2 óra alatt ki lehet végezni, és abszolút megéri. Én ritkán állok neki 200 oldal alatti könyveknek, ezt is két okból olvastam el: anya ajánlotta, és fogalmazást kellett írnom belőle, de tényleg jó.
Végül egy kis zene, ezzel a számmal kezdődik a Rockhajó című film, amit szintén csak ajánlani tudok. Tele van oltári jó zenékkel és hatalmas poénokkal, kikapcsolódásnak tökéletes :)
2 megjegyzés:
A rockhajó valóban beszarás egy film. Tényleg jókat lehet rajta szórakozni.
és nem akarod kölcsönadni nekem esetleg? :)
Megjegyzés küldése