Igen igen, hány meg hány blogban kezdődnek így bejegyzések: jaj de nagyon régen írtam már... Őszintén szólva az utolsó néhány dublini napomon nem túl sok időm jutott blogolni vagy bármi mást csinálni, utána meg szintén oly sűrű programom volt, hogy nagyon, emellett pedig még boldog is voltam/vagyok, ilyen állapotban meg az ember sokkal kevésbé érez késztetést arra, hogy mások tudtára adja a gondolatait. Mindenesetre két hosszú év kihagyás után ma reggel elmentem lovagolni. Nem, nem estem le, egész jól ment, bár mozogni nem tudok, mi lesz holnap... :S Most pedig megyek és zaklatok valakit, hogy legyen ebéd.
3 megjegyzés:
Ez aranyos volt:)
És mivel ez az első kommentem ezért próbálok fiyelmes ember maradni. Csak a légpisztolyt veszem elő (a másikra még nincs engedélyem az még a klubbé). Egyébként a lovaglás is olyan mint a bicikli. Nem lehet elfelejteni. Én pl még mindig emlékszem első és eyetlen esésemre :)
Tudom tudom, cuki vagyok XD
Mostantól megpróbálok gyakrabban írni, ma úgyis felkúrtam az agyam, ami meg persze visszakényszerített ide, szóval remélem gyakran olvashatom majd a kommentjeidet :)
Erre mérget vehetsz
Megjegyzés küldése