Alkottam egy új kifejezést: basszus-pillanat. Szombaton Lalnál tartottunk egy kis hajvágással egybekötött összejövetelt, Dokival egész éjszaka nem aludtunk, és amikor reggel hatkor eljöttünk, és kiléptünk a kapun, gyönyörűen sütött a nap, kellemesen meleg volt, és még soha nem láttam Budapestet ilyen gyönyörűnek azelőtt, pedig elég sokat járok arra. Csak annyit tudtam mondani, hogy "Basszus. Ezekért a pillanatokért érdemes élni."... És ezt még most is így gondolom. Illetve, egyrészt ezekért. Másrészt azokért, amikor új embereket ismerhetek meg, méghozzá olyan jó fej embereket, amilyeneket szombaton ismertem meg. Az az erő, ami a világot mozgatja, néha lök egyet rajtunk, és összehoz olyanokkal, akikkel lehet, hogy ha egy kicsit is máshogy alakulnak a dolgok, soha nem találkoztunk volna. És ez valami csodálatos.
Materiálisabb vizekre terelve a témát, ma megállapítottam, hogy Írországban szokott ilyen szar idő lenni... novemberben. Kiábrándító ez a hideg. Az embernek semmihez sincs kedve. Írországban mindig mindent az esőre fogtunk. Remek kifogás volt, mert jóformán állandóan esett.
Itt egy kép az új frizurámról, lájkoljátok :)
Akinek fodrász kell, szóljon!
1 megjegyzés:
Lájkolom :)
Megjegyzés küldése