Fuck Valentine's, I want Ballantine's

Jól indult ez a nap, csúcs volt a latin, Adamik Béla tanár úr kitett magáért. Ha nem lenne szabályellenes, rögzíteném egy óráját, mert ezeket az oltásokat érdemes végighallgatni :P A legnagyobb az volt, hogy lógott a nadrágján egy lánc, de nem értettem, miért. Az óra végén derült ki, hogy egy igazi régi típusú zsebóra az. Nagy arc a csávó.
A villamoson utazva a Kosztolányi felé felszállt egy csaj, kis márkás bőrönddel, és oly bárgyú mosollyal az arcán, amit az ember nem tud hova tenni. Nem olyan mosollyal, amikor mondjuk az ember jókedvűen válik el a barátaitól és még a villamoson is jókedve van, hanem a csaj nagy szemeket meresztgetett, kereste a tekinteteket és mosolygott. Egy kicsit ijesztő volt. Aztán leszálltam, bizniszeltem negyed órát, majd mikor felszálltam a visszafelé jövő villamosra, hát nem rajta ült a csaj? Kb. ilyen lehetett, mikor Márquez egy faunt látott felszállni a villamosra.
Csillával déltől ötig kortyolgattunk, közben megszerveztük a holnapot.
Végre megyek táncolni holnap, az utolsó testmozgás, amivel stresszmentesíteni tudom magam. Már ha az evést nem számítjuk testmozgásnak.