Veronika decides to move

Az emberi hülyeség határtalan, és lassan már nem tudom kezelni.
Megnéztük a lakást, mindenkinek tetszett, a közvetítős nőci nem tudta megmondani, hogy mikor költözhetünk be, de elvileg holnap ezt is megtudjuk. Este összeszedtem a cuccaimat és felhívtam Gabit, hogy mikor ér haza. Mondta, hogy tízre, de én nem akartam olyan későn menni Ágiékhoz, ezért megmondtam neki, hogy el akarok költözni. A hangja nem hogy nem volt meglepett, de mintha egyenesen várta volna, hogy ezt fogom mondani. Úgyhogy becuccoltunk a kocsiba és átköltöztem ide, hangsúlyozom ideiglenesen. Gabi még ki akart fizettetni velünk valami számlát (miért is ne akarná?), én pedig mondtam neki, hogy akkor találkozzunk holnap, mondja meg mikor jó és én átmegyek. Erről sms-ezgetünk kb. három órája, és még mindig nem sikerült választ adnia. Olyan eszetlen baromságokat hord össze, hogy az már fáj. Én erre egyszerűen nem tudok mit mondani. Higyjétek el, nem ragaszkodom ahhoz, hogy kifizessem ezt a pénzt (ami szerinte hatvan euro), de attól félek, hogy akkor Ildiéken fogja leverni. Bár remélem lesz annyi eszük, hogy nem fizetik ki... Én nem fogom elküldeni a pénzt semmilyen formában, csak személyesen vagyok hajlandó odaadni. Ha ez neki nem tetszik, akkor bekaphatja. Olyan hangnemben írogat itt nekem, amitől legszívesebben felképelném.